A játszótér után elmentünk fagyizni. A Lufi fagyizóban mentünk, ami egy csoda-hely. Isteni a fagyi, abszolút családbarát környezet, kisasztalok tömkelege, hinta, két csúszda, homokozó, papír és zsírkréta, horgászfelszerelés és még ki tudja mi más. Ninának nagyon tetszett minden, az egész délutánt el tudtuk volna tölteni itt. De hát várt minket az ebéd, sietni kellett. Pedig sejthettem volna...
Úgy képzeltem, hogy hazaérünk, az asztal megterítve, rajta az ínycsiklandozó ebéd, minden tökéletes. Imot egy kicsit morog, amiért 12:10-re értünk haza, amikor ő már rég elkészült, és nagyon várt minket. A lányok bőségesen megebédelnek, nyugodtan elalszanak, végre meg tudom nézni a két hete áhított filmet. Az uram nem hagyja hogy elpakoljak és elmosogassak, lévén lánynap van, ma ő a soros. Hát, majdnem így történt...
Hazaértünk, Imot kint támasztotta a bakot, amin Kenyő állt, aki festette a kávát. Imot kezében sör. Vagy mindkettőjük kezében? Már nem is emlékszem... A köszönésünket fél füllel hallották, nagy diskurzusban voltak. Mindez még akkor nem is volt annyira gyanús... És beléptem a házba. A konyha úgy ahogy hagytuk, talán egy kicsit romosabban... A jó ég, a lányok éhesek, hol a kaja??? Hát az sehol. Morgás, nekiálltam az ebédnek én, fél 2-re meg is lett, fél háromkor elaludt Anna, de mivel engem sem ejtettek a fejemre, én is ledőltem mellé :-) Ha-ha-ha, Dorci az Urammal maradt, no meg Kenyővel. Mire mi felébredtünk, a ház csöndes volt. A második turnus is elaludt. És meglepetés várt a hűtőben, cseresznye!!!! Teri mama küldte! Sőt, mint kiderült el is hozták hozzánk. A lányok szájában úgy tűntek el a szemek, hogy alig győztem magozni ;-) Legközelebb vödörrel hozunk!
