Vasárnap nagyon készültünk a pancsolásra, szerencsére délutánra felmelegedett a fürdővíz is 26 fokra. A csajok lázban égtek, végre felvehetik a fürdőruhákat!!! Ninának eltaláltuk a méretet, de Dorci pocakján annyira lötyög a fürdőbugyi, hogy lecsusszan róla :-( Idén neki marad a sima bugyi :-) Jövőre reméljük megfogja majd valami a derekán :-)
Imot vaddisznó husit készített nekünk ebédre, a csajok imádták. Még Julisunk is bőszen rágcsált, no persze csak fehérjét, krumplit még véletlenül sem, ártana az alakjának! A másik gasztronómiai élményünk a Pókuszos (=kókuszos) sütit! Hihetetlenül egyszerű, és még a lányok is tudtak az elkészítésben segíteni. Fél óra alatt elfogyott több mint a fele, pedig Imot tudvalevőleg nem édesszájú (persze csak őszerinte :-)))
Délelőtt átjött hozzánk a Virág - nagymama vigyázott rá a szomszédban - aki fél évvel idősebb Ninánál. Remekül eljátszottak együtt, pedig másfél éve költöztek el, azóta nem is találkoztak. Jó volt látni ahogy csacsognak, Dorci pedig mindenhová árnyékként követte őket. Néha úgy sajnálom, rossz lehet kicsiként a nagyok után kullogni, és ő még el sem tudja mondani mit szeretne. No de azért helyzet kétségtelenül edzi őt, bármit elér amit akar. Sokkal kitartóbb mint vártam volna. Egyelőre dominánsabbnak is, meglátjuk mit hoz még a jövő, de sejtem hogy kinek lesznek az életben nagyobb gondjai.
Imot bátyja is volt nálunk, elvitte végre azt a néhány babaholmit, amit tartogattunk Réka-babának, felszabadult egy kis hely. Velük szerencsére minden rendben, de nem hozott jó híreket... Erről egyelőre nincs még mit írnom, folynak a tárgyalások ingatlanügyben. Elég nehéz helyzetbe kerültünk az biztos, hihetetlen hogy mindig van valami, egyenesbe sose tud már kerülni az ember?
A hintázást még mindig hihetetlenül élvezik a csajok, néhány kép a hétvégéről:
.jpg)
Hétfőn rossz hírt kaptunk, Imot jövőbeni munkahelyéről. A főnöke, aki betanítaná belázasodott. Ez azért érdekes, mert az USA-ból jött haza, és az érkezés másnapján lett rosszul. Reménykedünk hogy semmi komoly, főleg nem sertésinfluenza. Így módosulnak némiképp a terveink, hétvégén saját autóval megyünk Érdre. De megyünk, és ez a fő!!!
És a másik jó hír: megszülettek Füles kiskutyái!!! No, ők nem a mi kutyáink, hanem a szomszéd utcában laknak, de a csajok oda vannak értük! Régóta vártuk már a kiskutyákat, bár a lányok nehezen értik meg miért nem futnak hozzánk :-) Néhány hét és megnézhetjük a kis tacskókat, biztos nagy kedvencek lesznek ők is akár csak a szüleik!
Ma, azaz kedden pedig elmentünk Nagyszentpálra epret szedni. Megnyitott Eper-land, 350 kilója. Egyelőre 3 kilóval indítottunk, de már a háromnegyede hiányzik :-) Egész finom, de azért a szomszéd Marci bácsi eprével nem veszi fel a versenyt. Dorci aranyos volt, őt vittük magunkkal délelőtt, hiszen Nina oviban volt. Szedte ő is, csak egy probléma volt, hogy az én tálamból szedte át Imotnak az epret :-) Nagy mellénnyel mondta az Uram hogy ő milyen ügyes, majd rákacsintott Dórira, talán még össze is nevettek az összeesküvők...
Az oviba babakocsival mentünk Dorkával, ez igen nagy túrának számít, 1,5-2 óra alatt nem érünk haza. Mindig játszunk az udvaron, és az utolsó gyerekekkel jövünk haza. Jövő csütörtökön évzáró lesz már, úgy elszaladt az idő! Teri Mamát is hívtuk az ünnepségre, reméljük el tud jönni. Aninak még nem mertem mondani, ne élje bele magát nagyon, mostanában a mama nagyon elfoglalt, nem szeretném ha csalódás érné. De csütörtökön meglátogat minket, nagy lesz a boldogság! Az ovis ünnepség miatt dilemmám van, szeretnénk valami apróságot adni az óvónéniknek és a dadusnéninek, de tanácstalan vagyok hogy mi legyen az ajándék. A virág kézenfekvő lenne, de nem tartós, én valami maradandóbbat szeretnék. Kitalálok valami saját kezű meglepetést addigra. Csak legyen is időnk megvalósítani!
Ma este megint lánynap van, Imot vadászik. Most már sokkal könnyebb az esti rutint egyedül csinálni mint régen, csak egy dolgot nehéz megszokni: Ani nyafogását és az alkudozást. Még egy puszi, még egy ölelés, Anya/Apa maradj egy picit itt, még egy picit, mesélj még egy utolsót... Főleg mostanában, gyakorlatilag 1 hete alig alszom, még mindig nem bújt ki az az egy szem szemfog, eddig ez a legnehezebb fognövesztése Julisunknak. Általában nagyon könnyen elalszik, mostanában nyüglődik, hívogat este is, átlag ötször. A kevés alvást sosem viseltem jól, én szeretek aludni!!! Pontosabban szeretnék :-) Már nem vígasztal a tudat, hogy összesen 20 tejfog van, azaz még 7 van hátra! Talán az utolsó 4 könnyebben fog jönni, azokra elvileg még várnunk kell egy évet.
