Nagyon vártuk a hétvégét, újra együtt a család, Imot első hete ért véget az új cégnél. No és vezettem a C4-et!!! Hihetetlenül egyszerű, nem gondoltam volna hogy ilyen egy automata váltós autó. A bal lábat el kell felejteni teljesen, magától váltja a fokozatokat, bár furcsa hogy csak 4 sebességes.
De visszatérve a hétvégére, már 4 órakor hazaért Imot, péntekenként rövid napos :-) 5 óra után érkeztek Ritáék. Nagy volt az öröm, Nina megetette Sárát, Dorcsi pedig harcot vívott a játékokért. A végére már megbarátkozott ő is a helyzettel, de az eleje nem volt könnyű. Főleg hogy harcos kiscsaj, második gyereknek védeni kell az érdekeit. Ez Sárának még új volt, de amilyen béketűrő leányzó nem okozott gondot neki a helyzet. Edződik nálunk, az tuti ;-)
Szombaton nagyon rossz idő volt nálunk, egész nap esett. Megint fájt az Uram háta, most már komolyan gondolkodunk az orvoson. Időnként előjön a derékfájás, a múltkor több mint 1 hétig tartott. Most szerencsére másnapra kiheverte, de a szokásos nyafogást azért nem úsztuk meg. Délután tartottunk egy kis sétát, pipi- és rackajuh etetéssel összekötve. Nagyon jó volt! A gumicsizmák beáztak, a csajok a legnagyobb pocsolyákat nézték ki maguknak, mindkettő nadrágja csurom vizes lett mire hazaértünk ;-) És ha már a nedves dolgoknál tartunk... Nem adtuk fel Dorcsi szobatisztaságra nevelését, és meg kell mondanom elég jó eredményeket értünk eddig el. Büszke vagyok rá, amilyen picúr olyan okos!!! Sokszor ő maga szólt és bilire ült, és ha jobban tudnék rá figyelni akkor pikk-pakk menne a dolog. No de azért a napi kétszeri mosás is megállja a helyét, az ágyneműt kétszer kellett újrahúzni :-) Ez egy ilyen időszak, csak ha jobb idő lenne könnyebben száradnának a ruhák.
Vasárnap: GYEREKNAP. Bár az idő korántsem volt napsütéses, azért mi nekivágtunk! A Radó-szigetre mentünk, Lúdas Matyi előadásra. Nem tudom ki ismeri a Bab társulatot, mi nem tudtuk mire számítsunk. Azt hittük amolyan hagyományos mese lesz, gondolkodtunk rajta hogy elmeséljük előre a történetet. De ki emlékszik már arra hogy a három botütést hogy is érte el Matyi, mikor volt orvos, mikor kőműves, és a harmadikra már egyikünk sem emlékezett. De semmi gond, ugyanis a mese nem igazán szólt erről. Volt benne világválság, SMS-szavazás arról hogy hányszor bosszuljon Matyi, felfújható gumilúd ami leeresztett és még sorolhatnám... Matyi szerepében feltűnt egyszer egy kisfiú, egyszer egy kislány és utoljára egy apuka is a nézőtérről. Mi felnőttek roppantul élveztük, afelől már kétségeim vannak hogy Ani mit értett meg a bábszínházból. Mindenesetre a Bab társulat nagyon jó fej két férfiból áll, de legközelebb nem visszük el a lányokat egy ilyen bábszínházra :-)
Dorcsi nem igazán fogott fel a dologból sok mindent, neki a gyerekek tetszettek és főleg hogy ki mit eszik és hogy hogyan tudna kuncsorogni egy kis gang-gangot - ez jelenti nála az enni- és innivalót. Ebédre Teri Mamához mentünk, aki aztán igazán sok finomsággal készült. Degeszre ettük magunkat! A csajok óriásit aludtak délután, mi jót beszélgettünk. Az idő igazán borúsra fordult, így már nem mentünk vissza a gyereknapra, cserébe otthagytuk a lányokat a Mamánál. Nagyon örültek neki, igazán nagyon szeretnek a nagyiknál lenni. Ez óriási mák számunkra, így tudunk csinálni egy kis szabadidőt kettőnknek. Ma is élvezzük az édes semmittevést, nem főztünk, filmet néztünk, beszélgettünk egymással, sőt cukrászdába is mentünk, ami nem volt nyitva. Szívfájdalom, de ma nem nyitott ki a kedvenc cukrászdám, így hoppon maradtam :-( Itt, illetve Győrben a bécsi cukrászdában készítik a legfinomabb somlóit. De ez nem tudta elrontani a mai napomat! Be kell vallanom hogy hiányoznak azért a lurkók, furcsa dolog ez. Az ember alig várja hogy egy kicsit tudjon magával és a párjával törődni, mert azért meg lehet őrülni az állandó nyüzsgéstől és időhiánytól. Amikor meg rászakad az IDŐ, akkor meg nem tud vele mit kezdeni, és hiányozni kezd amitől egy-két nappal ezelőtt meg tudott őrülni. Hiába, tartalommal és élettel igazán a lányok töltik meg a mindennapjainkat, nélkülük már mi sem tudjuk maradéktalanul jól érezni magunkat. No persze nem panaszkodom, mert kell a szabadidő és a feltöltődés, és szerencsére ilyen remek nagyszülők mellett nem nehéz kikapcsolódnunk ha ahhoz van kedvünk. Nyáron a csajok Anyuékhoz is mennek 1 hétre. Ilyen sok időre még nem szakadtunk el egymástól, igyekszem majd lefoglalni magam munkával. Az pedig nem lesz nehéz, a házban és körülötte adja magát a sok feladat.
Kedden, azaz holnap megyek a csajokért, de előtte elvégzem a nagybevásárlást és a fontos ügyeket. Kiélvezem még azt a néhány órát amíg egyedül vagyok, aztán beindul itthon az élet! Már alig várom!
