Elérkezett végre a várva várt nap! Hétfőn Nina nagyon sokára tudott elaludni az izgalomtól. Sok programot sűrítettek a napba, tartottam is tőle hogy nem fogjuk bírni... Szerencsére nem így lett :-)
Az előzményekhez azért hozzátartozik, hogy kihasználtam az egyedüllétet hétfőn. No nem pihentem vagy ilyesmi ;-) Hátul a kertben gazoltam, ami kitett jó 5-6 órát is. Persze nyilván azért volt ilyen hosszú idő, mert nem vagyok túl gyakorlott. Meg aztán elég alaposan is csináltam, minden apró kis gazt eltávolítottam. Lett is eredménye, gyönyörű lett a veteményesünk! Persze estére már sajgott a hátam és a kezem is. Mivel Nina elég későn aludt el, így nekem sem volt túl hosszú az éjszakám. Este 11-kor még előkapartam a fontos majdnem elfelejtett dolgokat, a naptejet, sapkát, napszemüveget. Utóbbit mégis sikerült szerencsésem otthonhagyni :-)
Reggel alig bírtam felébreszteni Ninát, de azért gyorsan összekaptuk magunkat. Fél 8-kor már az ovinál voltunk, amíg megérkezett a busz csúszdáztak és játszottak a gyerekek. 8-kor elindultunk, az első állomás Zirc volt, a Természettudományi Múzeum. 
A múzeumba gyorsan haladtunk, beigazolódott a sejtelmem, miszerint Ninát nem fogja nagyon más érdekelni, mint a kitömött vaddisznó, szarvas, róka és a sas.
Fél 12-re érkeztünk Veszprémbe, 2,5 órát kaptunk az állatkertre. A kapunál vettünk Zoo-csemegét, így persze az első utunkba kerülő állatot meg akarta etetni Bongyorka. Jó nagy az állatkert, sokat sétáltunk. A legnépszerűbb állat az oroszlán volt, ide mindenképpen be akart mászni Nina. 
Ebédre hamburgert és fagyit ettünk, igazán fenséges volt mindkettő. Az utóbbiból jó nagy adagott kaptunk, a fagyi körbenyalását Ninának még gyakorolnia kell. 
A pihenő után végre olyan helyre értünk, ahol igazán lehetett etetni az állatokat. Lámák és pónilovak kaptak csemegét, erről készült videó is. Fél kettő körül már alig vánszorogtunk, ugyebár déli alvásról szó sem lehetett. Nina közölte, hogy ma igazán nehéz napja van, így legyek kedves felvenni a nyakamba. Hát, mit mondjak, bármennyire édes is volt, azért magammal sem akartam kiszúrni, így tovább vánszorogtunk. A lassú menet egészen a kijáratig tartott, ahol észrevettünk egy ugrálóvárat. Több se kellett, Nina új életre kelt! 6 perc letelte után alig tudtam kirángatni innen, és meg kellett ígérni hogy legközelebb is bemehet ilyen ugrálóvárba. 
A Balcsi nem volt messze, így esély sem volt az alvásra, bár ezt utólag nem is bánom.
