Hiába, itt a nyár, végérvényesen kiköltöztünk az udvarra. A lányok be sem jönnek a levegőről, ennek folyományaként sok elmaradásom van... Takarítani szigorúan alvásidőben, már ha van olyan szerencsém, és alszanak :-) Nina mégsem jár oviba, kihasználja a nyári szünetet. Újra összeszoktunk, nem ment azért annyira könnyen. De kezdjük csak az elején, jó két héttel ezelőtt...
... Érdre utaztunk nyaralni egy egész hétre. Nagyon élveztük, a lányok imádnak ott lenni. Eszti Mama óriási kedvenc, no de persze nem maradhat el mögötte Papa sem . Megint nagyon jó volt otthon, Apukám altatta Dórit, játszott velük, Anyu pedig szokás szerint minden gondot levett a vállamról. Ha ő otthon volt én akármit csinálhattam, amit alaposan ki is használtam. Végre lazítottam egy kicsit. Az a szuper Érden, hogy alapvetően sokan vagyunk. Otthon van a Papa, Mama, és a Anett is, hétvégén pedig jön Csilla. És akkor még nem számoltuk a szomszédokat, Hunort aki remekül ért a gyerekek nyelvén, két cicájuk van, és már lassan 17 éves lesz, szóval megfelel Nina ideáljának ;-) A szomszédban pedig ott van Andi és Boti baba, aki egy kicsit idősebb Dorcsinál. Na és az érdi ovi!!! Mama ott dolgozik, és az egy csoda-hely. Először is rengeteg a játék, az udvaron sokkal több a lehetőség a hancúrozásra mint Szemerén, no és lehet motorozni is. Kell ennél nagyobb boldogság? A mama délutános volt a héten, így fél 11-kor indult dolgozni és este 6 körül ért haza. Kedden elvitte Ninát magával dolgozni :-) Na persze Nina szigorúan az óvodások felhőtlen életét élte. Remekül beilleszkedett a csoportképbe, mintagyerek volt. Naná, hiszen mindig ez van amint kitesszük a lábunkat itthonról. Annyira jó gyerek volt, és olyan jól érezte magát, hogy az óvó nénik kérték Anyut hogy vigye őt legközelebb is. Így lett Érden óvodás a nagylányunk.
Szombaton a nagyszüleimhez mentünk, Imot fát vágott a Dédipapával, az én nagypapámmal. Remekül éreztük magunkat itt is. Délután is felmentünk, akkorra már elkészült a felejthetetlen cseresznyés rétes. A lányok a gyönyörű kertben játszottak, és persze Rodzsi kutyusra is volt energiájuk. Ő sajnos nem részesült olyan kiképzésben mint Dió, így egy idő után fogta magát és továbbállt - fő a békesség. 
Kedden ellátogatott Érdre Andi barátnőm. Együtt rajzoltak Ninával, sőt Andi kapott egy értékes rajzot, és abban a kegyben részesült, hogy a Dinó nyakát és fejét ő színezhette ki. Később Lui is befutott új Ribizli nevű autójukkal. Jót beszélgettünk, a lányokat elbűvölte Andi és Lui.
Sütöttem pizzát, és nagy sikere volt. El is fogyott mind, úgyhogy nem panaszkodott senki :-)
Szerdán játszótereztün, ami sajnos elég messze van tőlünk, így autóval kellett mennünk. 
Ilyen szuper játszótéren még nem voltunk. Műfüves, rengeteg ülőhellyel a szerencsés szülőknek, óriási homokozó, de ami a legfontosabb: ivókút. Hát ez valami csoda volt, a gyerekek egyfolytában oda járkáltak. A homokozóba hordták a vizet, olyan sárosak lettek, hogy úgy kellett őket tetőtől talpig lemosni. Dórikánk is szorgosan hordta csepp kis vödrében a vizet, épült a homokvár, körülötte a vizesárok. 
Egyszóval nagy volt a buli. Dóri új produkcióra is szert tett. Most már ő is úgy csúszik le a hintán, hogy előtte meghimbálja magát a rúdon. 
Volt is nagy ilyedtség a többi szülő részéről, hogy egy ilyen kis törpe mindjárt leesik. Mert persze azt mondanom sem kell, hogy nem a kicsiknek való csúszdán próbálkozott, hanem a legnagyobbon, aminek az első lépcsőfokára még Ninát is úgy kellett feltennem. Szó szerint haza kellett őket ráncigálni onnan, és meg kelett ígérnem hogy legközelebb is eljövünk ide.
Szombaton a Múzeumok éjszakájára mentem a Keresztanyámmal. Aki esetleg még nem volt ilyen rendezvényen, annak elárulom, hogy este 6-tól hajnali 2-ig egy karszalag megvásárlásával a programban részt vevő múzeumok akármelyikét meg lehet látogatni. Sőt, múzeumbuszok vittek minket A-ból B-be. Rengeteg helyre eljutottunk, voltunk a Labirintusban - itt sikeresen eltévedtünk, úgyhogy a bejáraton jöttünk ki :-o) - a Nemzeti Múzeumban, a Szépművészetiben, a Terror Házában, a Néprajzi Múzeumban és a Nemzeti Bankban. Ez utóbbiban vertem magamnak saját érmét, és készítettem saját arcképes fabatkát. Rengeteget talpaltunk, de a társaság jó volt, kaptam szendvicset és szénsavmentes vizet is, úgyhogy szuper volt minden. A Nemzeti Múzeum tetszett a legjobban, és legközelebb a Sziklakórházat is jó lenne megnézni. Beterveztük ezt mi is, de annyian várakoztak előtte, nem akartuk az időt vesztegetni rá.
Vasárnap indultunk haza, Imot már nagyon várt minket. Egy hétig volt nélkülünk, nagyon hiányoztunk neki. Dióval - egyetlen társával a héten - beszélgetett, amit ő rendkívül élvezett. Vasárnap volt Apák napja, amit a rossz idő ellenére sikerült egy cukrászdai látogatással megünnepelni.
Hétfőn elmentünk az oviba, de Nina nem akart ott maradni. Úgy állapodtunk meg, hogy nyári szünet van, ha nem akar, akkor maradhat otthon is. Így megkezdődött itthon a délutáni alvás körül i harc. Nina kijelentette, hogy a Mamánál és az oviban alszik, de itthon nem álmos, és nem fog aludni. Ilyen tudatossággal szemben nehéz dolga van az embernek. Főleg azért, mert Dorka jól alszik, vele egész addig nincs gond, amíg az imádott nővére mást akar csinálni. Ugyanis akkor ő sem álmos, és ha esetleg el is alszik, nagyon hamar felébred Nina csivitelésére. Akkor pedig estére nyűgös lesz, persze Ninával együtt, és az ördögi kör beindul. Mostanra már közel 50 %-os alvási sikerről számolhatok be. De nem adom fel, lesz ez még jobb is.
