Összeszokni még mindig nem sikerült rendesen Ninával, amikor jött a következő nyári programunk, Attilláék meghívtak magukhoz Surdra egy hétvégére. A meghívás csak kettőnkre szólt, így a lányokat elszállásoltuk Teri Mamáékhoz. Péntek helyett pedig már csütörtök este vittük a lányokat, ugyanis Imot egyik főiskolai barátja - Hegyi - Győrbe látogatott, és a fiúk elmentek sörözni. A sofőr természetesen én voltam, így a csajok 4 napot töltöttek a Mamánál. Persze ők ezt egy percig sem nehezményezték, nekünk már egy kicsit jobban fájt a szívünk. Imot már számolni sem akarta hány napot töltött el nélkülük, de nem volt mese, kikapcsolódni és egy kicsit kettesben lenni nekünk is kell. Idén úgy tűnik a nyaralást, mint fogalmat egyátalán nem ismerjük... Surdon sem voltunk kiszolgálva, főztünk, takarítottunk, jó volt, de azért még jobb lenne egy hétre elszabadulni itthonról családosan, ahol nem kell füvet nyírni és barkácsolni, főzni, vasalni vagy akár takarítani. Csak együtt lenni reggeltől estig. Talán szeptemberben lesz egy ilyen hétvégénk, nagyon szeretnénk ha összejönne.
Zala megyében van Surd, és a megszállási haditervnek az első része nem ment éppen zökkenőmentesen. Az első találkozási pont Székesfehérváron volt. Imot előző este elvitte magával az összes cuccunkat. Illetve csak a tervezett összeset. Mert a piperecikkeket nem tudta, hiszen azt reggel én is használtam, majd felhívott hogy a kedvenc tönkölybúza párnáját nem tette el, ami van vagy 5 kiló, legyek szíves elhozni. Szóval a kis lenge táskám helyett bepakoltam a hátizsákba, ami igen nehéz lett. Busszal mentem. Enni már nem volt időm, mert bár úgy számoltam ki hogy a csatlakozásig lesz 15 percem, a busz később ért be így örültem hogy még felszálltam a fehérvári buszra. Éhes voltam, tömegnyomor volt, nagy nehezen találtam még ülőhelyet is. Emeletes buszon utaztunk, amin tetőablak volt. Az indulás utáni 20 perccel zuhogni kezdett az eső... És persze hogy a tetőablak nem zárt rendesen. És persze hogy egyetlenegy helyen nem... Hát igen... Naná hogy egyedül rám csöpögött az összes víz. Ha lett volna nálam esernyő komolyan kinyitom és úgy utazom... De nem volt, így majdnem totál vizes nadrággal szálltam le Fehérváron. A buszon büdös volt, nem volt oxigén, egymás hegyén hátán az emberek. De nem is mindez dühített fel, hanem az hogy a fiatalok természetesen nagy százalékban ültek, és ezért szinte bármit megtettek. A felszállásnál nyomultak a legjobban. Két nagymama volt az unokáikkal, eléjük is simán bevágtak, nehogy már nekik legyen ülőhelyük. Szerencsére maradt, de akkor is nagyon feldühített ez a viselkedés. Látszik hogy elszoktam a tömegközlekedéstől...
Surdra este érkeztünk, vacsoráztunk és a fiúk mentek ki vadászni. Sajnos egész hétvégén nem sikerült lőniük vadat, pedig vasárnap még hajnalban is visszamentek. Így az uram alig aludt valamit. Nagyon jól éreztük magunkat egész hétvégén, szombaton vadásznapon voltunk a helyi vadásztársaságnál. Itt lőttünk nyíllal, és légpuskával is. 
Utóbbi nagyon jól ment nekem, az előbbi pedig Imotnak :-)
Vasárnap ebéd után jöttünk haza, persze zuhogott az eső Szemerén. A lányokért hétfőn mentem el, előtte még regeteg dolgot intéztem a városban. A csajok nagyon édesek voltak, a Mamánál jól viselkedtek, jól ettek, csakis szuperlativusokban beszélt róluk a Mama. Este nagy bulit csaptunk itthon, hancúroztunk egész a lefekvésig. 
Ninának elkészült az emeletes ágya, így ő fent alszik az emeleten. Nemsokára, ha Dórika is elég nagy lesz akkor ő költözik az alsó szintre, és a rácsos ágyat eladjuk. Felszabadulna akkor végre egy kis hely, ezt már alig várjuk. Mindenesetre addig is egy kép, Dóri így alszik esténként a rácsos ágyban :-o)
Biztos a menekülésről álmodik :-)
A héten sok dolgunk volt eddig, kihasználjuk a jó időt. Minden reggel medencét állítunk fel, vizet engedünk bele. Tegnap a sátrat is fel kellett állítani. Ma délelőtt pedig kigazoltuk a veteményest, amit megint nagyon felvert a gaz. Úgy tűnik jövőre már nem fogunk ennyi mindent vetni, munka mellett ezt lehetetlen lesz rendben tartani. Zsazsától kapott paradicsomunk a legnagyobb ámultatunkra irtó jól érzi magát, rengeteg apró szemű paradicsom ékeskedik rajta, és még virágzik is. Remélem jó termés várható rajta, Nina nagy gonddal óvja és vigyázza.
Holnap megint megyünk Győrbe, csülköt kell vennünk Attilláék esküvőjére. A csajokat reggel beviszem a mamához, előtte megvesszük a hentesnél a húsokat. Aztán elviszem a klímáshoz az autót, aki remélhetőleg meg fogja csinálni nekünk. Hetek óta ezzel kűzdünk, most már aztán igazán jónak kéne lennie. Én visszabuszozok és sétálok Győrújbarátról a Teri Mamáékhoz, este pedig felvesz minket Imot. Pénteken pedig buszozunk és vonatozunk a lányokkal, ugyanis Érden töltjük a hétvégét. Imotnak egyszerűbb így, nem kell feljönnie Fehérvárról Győrbe, aztán Érdre. A lányok meg imádni fogják a tömegközlekedést. A vonattól mindig extázisba jönnek :-) Szombaton esküvőre vagyunk hivatalosak, a lányokra addig Eszti mamáék vigyáznak. Vasárnap pedig jövünk újra haza.
