Szerdán nyakunkba vettük a várost, sok elintéznivalónk akadt. Először is szandált nézni Ninának. Vasárnap lesz Ninánk névnapja, és a Keresztanyukájától kapja ajándékba. Sok helyen néztem körbe, addig pedig a Széchenyi téren vizeztek a lányok Eszti mamával. Bár a felújítás a téren még most is tart, a terület nagy része elkészült. No, és gejzírek törnek fel, kb. 30 nm-en, egyszóval garantált a szórakozás! Főleg hogy közel 40 fok volt aznap, így igazán jól esett a hűs víz a lábuknak. Végül én is ráakadtam a megfelelő szandira, ami szerencsére Nina tetszését is rögtön elnyerte. Olyannyira szerencsénk volt, hogy a válságra való tekintettél igen kedvező áron lehetett szandálokat és cipőket kapni, így Dorcsa is kapott őszre egy zárt cipőt. Miután ezt a kört lefutottuk, indulhattunk a második célállomásra, a Bisinger sétányon lévő játszótérre. Addigra Dóri el is aludt a babakocsiban, így sajnos ő nem élvezhett a játszóteret. 
Nina mindent kipróbált, amit csak lehetett, kedvence volt a csavart csúszda, innen hat lóval sem lehetett volna elvonszolni :-)
Amíg a játszón voltak a lányok a Mamával, addig el tudtam intézni a belvárosban a DM-es vásárlást, és az építési hatóságra is mentem - sajnos azonban az ügyintézőnk a héten szabadságon van. Mire visszaértem a játszóra, addigra már Ninának is bőven elérkezett az alvásidő. Persze nagy volt a tiltakozás, hazmenni ugyan nem akart. Sikerült azonban lekenyerezni - megbeszéltük - délután strandolni fogunk :-)
Hazafelé az autóban elaludt Nina, ám mire hazaérkeztünk, addigra fel is ébredt, nem hagyta nyugodni a következő program. A délutánt így 20 perces alvással kezdtük meg. Ehhez még azt is hozzá kell adni, hogy Dorkánk a szokásos két alvás helyett egyet aludt, és összesen 1,5 órát. Nem kecsegtett mindez sok jóval, de meglepően jól érezték magukat a lányok, semmi hiszti vagy nyafogás nem volt a nap hátréalévő részében. Szóval hazaértünk, megebédeltünk, becuccoltunk az autóba, aztán irány a gyirmóti Achilles Park. Ez a hely egy tó köré épült komplexum, esküvőket és rendezvényeket is tartanak itt, bungalók vannak a tó körül szállás gyanánt, és természetesen strandként is üzemel.
Ami számunkra fontos volt, hogy természetes vízű helyre menjünk, mert a csajok számára ez a legbiztonságosabb. Így elkerülhetjük a húgyúti fertőzéseket, amiben sajnos már volt részünk. A víz meleg volt, 25 fokos. A nap hét ágra sütött, a szelet leszámítva igazi strandidő volt. Mi pedig felszerelkeztünk mindennel! Gumimatrac, gyerekmatrac, nagy krokodil, úszógumi krokodil, sima úszógumi, Dórinak beleülős úszógumi és a gumicsónak. És persze enni-, innivaló, pléd, homokozójáték. Ja, és a pumpa :-) A gépparkunk egy része felfújt állapotban volt, a másik felét helyben gyorsan felfújtam. (Nem gondoltam hogy kiszívni a levegőt nehezebb lesz a játékokból, mint belepumpálni, de így lett... ) Legközelebb ennyi mindent tuti nem viszünk. A lányok szó szerint belevetették magukat a vízbe. Két gond volt csak, nagyon meredek volt a part, segítség nélkül nem tudtak fel- és lemenni, valamint nagyon gyorsan mélyült a víz. 2-3 m múlva már ott volt a 120 cm-es bólya. Igazán figyelni kellett a csajokra, még jó hogy erre ketten voltunk Anyuval. Dóri 3x merült el totál, de szerencsére nem viselte meg. Anyu szerint nincs félelemérzete, én pedig onnan közelítem meg a dolgot, hogy milyen szuper, nem ilyed meg a víztől, nem adja fel, újra próbálkozik :-) Fő a pozitív szemléletmód, nem igaz? Tehát Dóri nagy kurjongatás közepette belevetette magát a tóba. És csak ment, ment, mintha be akarna gyalogolni a tó közepébe. Úgy húztuk vissza, amikor már a nyakáig ért a víz. Aztán persze ő segítség nélkül akart mindent csinálni, aminek a következménye a 3 mélymerülés, valamint a "nem"-ektől harsogó part. Ugyanis ez a kedvenc szó mostanában. Mindenre. Még arra a kérdésre is, hogy: Dóri, szeretnél enni egy kis dinnyét? Aztán persze korrigál, nagy fejbólogatásokkal, de csípőböl rögtön nemet mond. Mi pedig kuncogunk nagyokat. De a parton tényleg nagyon hangos volt a szokásos Anya, Mama ide ne gyere, ne segíts, én egyedül témában. Szerencsére mindenkinek roppantul tetszett a mi 1,5 éves cseppet sem félősnek mondható vagány kislányunk, akinek már most saját akarata van. 
Ani az úszást gyakorolta, amit Zsazsától tanult. Azért még van mit tökéletesíteni, ugyanis a mellúszás kézmozdulatát kívülről befelé végzi, de a lényeg hogy élvezi :-) Ő kétszer merült az úszógumival. Nem bírta el a 18 kilós súlyát az a csepp kis úszógumi, így aztán váltottunk a krokodilosra. A kroki feje ugyanis megakadályozta hogy úszás közbeni előrebukást. És persze volt gumimatracozás, sőt, a nagy krokodil is kedvenc lett :-) 
Igaz, erről is belepottyant a vízbe, de szerencsére nem szegte kedvét ez a malőr sem. Aztán Dorcsival is sokat játszottak együtt, Nina húzta a gumicsónakban, együtt saraztak a tó szélén és játszottak a többi gyerekkel. 
Este fél nyolckor indultunk haza. Csodák csodájára nem aludtak el az autóban, itthon még egy gyors zuhanyt vettek, aztán mentek aludni. Reggel 7-ig a hangjukat sem hallottuk :-) De az kétségtelen, minket sokkal jobban kimerített a nap mint őket ;-) Szuper napunk volt, igazán élveztük mindannyian, de ma készülünk a hétvégi rokonlátogatásra. Az unokatesómékhoz megyünk, aki kisbabát vár szeptemberre. Viszünk két óriási zsák babaruhát, játékokat, bölcsőt, remélem mindez be is fog férni az autóba, és semmit sem kell itthon hagynunk. Már nagyon várnak minket Melindáék, főleg az ő 6 éves kisfia, Levente. Kíváncsi leszek idén hogy fognak kijönni, főleg hogy már Dorka is kész hölgy :-) Bírni fog-e vajon a mi két eleven kislányunkkal az a nagyfiú, vagy teljes káosz fog uralkodni Miskén? Majd erről is beszámolok :-) Reméljük a legjobbakat.
