A rokonlátogató hétvégénk szuper volt! Jól is indult, a Melindáéknak - unokatesóm - szánt babaruhák és egyéb kiegészítők óriási terjedelmüktől eltekintve befértek az autóba. Ez már fél sikernek számított, attól féltünk hogy valami fontosat itthon hagyunk. Előző este tehát mindent becuccoltunk a kocsiba, a mi ruháinkat is, mert másnap a lányokkal és Anyuval busszal és vonattal is utaztunk megkönnyítve Imot dolgát. Nem mertük bevállalni az utat Székesfehérvárig busszal - élénken élt még az emlékezetemben a múltkori utam, pedig akkor csak egyedül voltam. Hihetetlen, de 1 óra 45 perc az út Győrtől Fehérvárig. Plusz ugyebár a Szemere-Győr távolság 30 perce.
Kalandos utunk volt, dacára hogy Anyu segítségével ketten voltunk a két gyerekre. Kezdődött azzal, hogy majdnem itthon felejtettem a mobilomat. Aztán Győrben felszálltunk a 4-es vágányra, ami a kiírás szerint Pestre tartott Bicskén át. Furcsa volt, hogy az eslő infós táblán Pest áll úticélként, a másodikon, ahol mi ültünk pedig Veszprém. De gondoltam, hogy nem cserélték még át a táblán lévő infókat. Hát tévedtem. De ki gondolta volna hogy egy vágányon két vonat állt? Természetesen az utolsó percben kérdeztem meg a kalauzt, és nagy pakolás-futással nekiiramodtunk a csajokkal. Természetesen mire kiderült a turpisság, addigra már szuperül belaktuk az egyébként üresen tátongó vagont. Bár utólag ez is lehetett volna egy intő jel :-) Rohanás, de szerencsénk volt, elértük. Majd pedig 20 perces fékpróba következett, úgyhogy berendezkedni megint volt időnk. 
Bicskén a vonatállomás nagyon durván leamortizált, hitetlenkedve néztünk körbe, és már nagyon vártuk hogy megérkezzen értünk Imot. Miután ő is befutott, már kényelmesen utaztunk. Igaz, délutáni alvás szigorúan a cél előtt 5 perccel, Kalocsa előtt kicsivel. De sebaj, legalább megérkeztünk. Már nagyon vártak minket, kis Levi nem is evett egész nap! Nagyon jól megtalálták a gyerekek a hangot, Levi pátyolgatta őket, mindent megmutatott, még a titkos helyeit is. Hiába, ő már 6 éves nagyfiú, akinek mozog az egyik foga ;-)
Eszméletlen mennyiségű vacsora, reggeli, ebéd várt minket, minden étkezés után kapkodtuk a levegőt. Tanultunk új recepteket, Imot pedig nem győzte csodálni minden alkalommal a családi vendégszeretetet - no és a feleseket :-) Nagyon jó volt együtt lenni a család ezen ágával, igazán kár hogy évi egyszer jön össze. Anyu is szuperül érezte magát, végre beszélgethetett egy jót a nővérével Márta nénivel, és tyúkanyóskodhatott a 3 gyerek felett. Na, rájuk aztán nem volt gond, az első perctől kezdve megtalálták a közös hangot, együtt játszottak, bicikliztek, homokoztak, szedret és szőlőt ettek.
Ani és Dorcsi azt hiszem mindenkit komolyan elbűvölt, Márta néni vasárnap mondta is Anyunak telefonon, hogy mennyire hiányoznak neki a lurkók. 
Tényleg nagyon nyitottak, könnyen barátkozósak, szerethetőek a csajszik. Jancsi bácsihoz is oda-odafutott Dorci és átölelte a lábát, Norbi kezét megfogta és elvitte magával szőlőt enni, Márta nénit és Melindát pedig pótanyaként is elfogadta volna :-)
Mi pénteken este elmentünk a Szelidi-tónál tartott CSAK-hétvégére, ami az egyik főiskolai baráti körnek volt az egész hétvégés rendezvénye. Szombaton is mentünk, sőt, akkor még utcabál is volt. A lányokra addigra Anyu, Márta néni és Melinda vigyázott. A csajok este egy ágyban aludtak, ami azért nagy szó, mert az eddigi próbálkozásaink kudarcba fulladtak. 
A lányok mindig azt gondolták, hogy buli van, és kezdetét vette mindig az 1-2 órás harc. Igaz, eddig csak a délutáni alvásnál próbálkoztam, nem az estinél.
A hétvége nagy szenzációja a halfogás volt. Norbi fogott két nagyobb halat, és a dézsában már volt két kisebb is. Ezeket Imot kifogta nekik, ők pedig visszadobták. Nagyon tetszett nekik, videó is készült róla, azóta minden nap 10x nézzük meg :-) 
Vasárnap délelőtt indultunk haza, de előtte beugrottunk még a másik unokatesómékhoz, Józsiékhoz Dusnokra, Anyu szülőfalujába. Szó szerint csak beugrottunk, 1 órát voltunk náluk. Sajnos mindig úgy jön ki a lépés, hogy hozzájuk érkezünk utoljára, és a lányok alvásideje miatt 11 óra után indultunk is tovább. A faluból kiérve már aludtak is a törpék. Szóval Dusnokon is nagy terülj-terülj asztalkám várt minket, Erzsike néni felejthetetlen meggyes sütije is ott volt. Ajándékot is kaptunk, csakúgy mint Miskén. Hihetetlen aranyosak, nem igaz? Ebédre is marasztaltak, de sajnos az végképp megvalósíthatatlan volt számunkra. 1 órára értünk Érdre, még gyors ebédkészítés, aztán jöhetett az Anna-névnap ünneplése. Anett sütött gyümölcstortát, ami igazán isteni lett. Nina kapott tanuló számológépet, matricás foglalkoztató könyveket, a már említett virágos szandált, és tőlünk hajasbabát, amit rögtön elnevezett Csillának :-) Nagy volt az öröm és a boldogság! Délután pihentünk egy kicsit, én nem voltam sajnos túl jól, aztán este fürdetés után hazaindultunk. A lányok félúton el is aludtak, így nekünk csak a szuszogó porontyokat kellett az ágyikójukba tenni. Kipakoltuk az autót, ami nem volt kis dolog, kaptunk dinnyét, lekvárt, tojást, játékokat, ennivalót, ha jól számoltam Imot 3 x fordult mire beért mindennel. Az esténk azonban nem telt jól, Dorcsának jön a 16. foga, rengetegszer volt fent éjszaka. Így sajnos mostanában nem vagyok túl kipihent, remélem már csak 4-5 nap és meglesz az a fog!
