Imot augusztus 20-án született, így nálunk nem csupán nemzeti ünnep 20-a, hanem családi is egyben. Eme jeles alkalomból meglepetés készült a férjemnek, tudtán kívül összeszövetkeztem az Anyukájával és Zsazsával. Teri néni meghívta Tomit és minket szülinapi ebédre, de arról fogalma sem volt az Uramnak, hogy meglepetés-vendégek is lesznek. Eljötte ünnepelni: Kati és Imi, és Leventéék is Szigetszentmiklósról. Zsazsa, Kati és Teri néni készítették a menüt, így nekem aztán igazán könnyű dolgom volt, csupán csak a meghívásokat kellett intéznem. Teri néni eszméletlen mennyiségű és minőségű húsokat és sütiket készített, Kati pedig a Zsazsa által előkészített alapanyagakból isteni póréhagyma krémlevest és rozmaringos krumplit készített. Ezekbe azért egy kicsit én is segítettem, így ellestem mindkét receptet. Mindkét fogás remek volt, azóta a levest többször el is készítettem itthon a család nagy örömére. No és el ne felejtsem Zsazsa zongorabillentyűit, amiért minden évben verseny folyik. Imotnak pedig természeseten készített Teri néni kacsát, ami szintén szülinapi fogás volt. És miután mindenkinek összefutott a nyál a szájában elmesélem, a hangulat is elsőosztályú volt. A lányok jókat játszottak
, volt fürdés a medencében, traccsparti a kertben. Ajándékosztás is volt, aminél ki kell emelnem a negyed méter pálinkát, ami előkelő helyre került lakásunk falán. Egyenlőre még nem lékeltük meg, de szűkösebb időkben még sor kerülhet erre is. A délutáni alvásnál akadtak bonyodalmak, ugyanis a két nagyobbik leányzó sehogy sem akart elaludni, aminek óriási hiszti lett a vége. Szerencsére Nina később jobb belátásra tért, és óriásit aludt Zsazsánál a kanapén. Lili sajnos nem volt ilyen szerencsés, ő sehogysem akart kimaradni semmiből, így viszont távozni kényszerültek miután már egyre nehezebben lehetett kezelni a fáradt kislányt. Az autóban aztán remekül kipihente a nap fáradalmait, valószínűleg Leventével együtt, aki egy legénybúcsúból érkezett aznap igencsak fáradtan. Mi majdnem estig maradtunk, és felpakoltunk egy óriási készlet húst és süteményt, amire másnap szükségünk is volt.
Pénteken pedig strandolás volt a program. Sokat tanakodtunk hová is menjünk, végül úgy döntöttünk hogy kipróbáljuk a pápai várkertfürdőt, amit tiszta vize miatt még a védőnőnk is dicsőít, ismerve a vízminőség-fóbiámat. Ugyanis a lányoknak mint már régebben írtam hajlamuk van a húgyúti fertőzésekre, amiben sajnos volt már részünk babakorukban. De aggodalomra nem volt okom, a csajok semmit sem szedtek össze, és a hely szupernak bizonyult. Egész nap nem lehetett kirángatni őket a medencékből, és eszméletlen csúszdaparkjuk van a pápaiknak. Kb. 2-3 méter széles az egyik csúszda, amin lecsúszhatott kis túlzással az egész család egymás kezét fogva. Aztán volt egy-két kamikáze csúszda is, de mi azért kipróbáltunk Imottal őket. Persze gyerekek nélkül. Nina a karúszókkal teljesen biztonságban érezte magát a mély vízben, megszerezte már a vízbiztonságot Zsazsánál. A gyerekmedencében pedig nem volt rá szükség, így persze Dórinak sem. Délután röpke 1 óránkba telt elaltatni a két zsizsiket, de megérte, ugyanis így majdnem estig maradhattunk a két tökmaggal. Nina ismét alakított, csirkecombbal a kezében rohangált a strandon, Dórit üldözte, vagy éppen pont fordítva. 
A lényeg, hogy mindenki megmosolyogta őket, a jóevő lányunkat csirkecombbal rohangálva, a törékeny Dorcit pedig őt üldözve. A menü ugyanis Teri mama féle csikecomb illetve csirkemell volt zöldségekkel, később megkoronázva egy-egy gombóc fagyival. Imottal teljesen leharcolva éreztük magunkat, a két kiscsaj sokkal jobban bírta az iramot minit mi szülők. Szerencsére estére leadtuk őket a győri mamához, így volt egy kis nyugink, ugyanis másnap indultunk Debrencenbe Hegyiék esküvőjére. A pihenés pedig ránkfért.
