Csütörtökön doktor nénihez mentünk, arra gondoltunk, hogy Dorka egy kicsit felfázott, és vizsgálatot végeztek nála. Szupergyorsan végeztünk, ennek örömére még elballagtunk a Plázába, venni mamuszt a csajoknak, így már nem fázik a lábuk a parkettán. Valószínűleg eddig sem fázott - legalábbis nem panaszkodtak soha :-) - de most már a mi lelkiismeretünk tiszta. A Plázában az összes beleülős játékot kipróbálták - azokra gondolok, amelyekbe pénzérmét kell dobni. Mi persze sosem dobtunk még pénzt bele, így is borzasztóan élvezik. Szó szerint úgy kellett Dorcsát elráncigálnom onnét, sehogy sem akart elszakadni a Gyí-gyítől :-) Anival már szerencsésebb a helyzet, ő már megérti a dolgokat, rá lehet beszélni erre-arra.

Hazafelé pedig beugrottunk az új Mekibe. Ez pont a hazafelé vezető út mellett van, és a 100. McDonald's az országban. Nem tudtam akkor még, hogy ez milyen csuda hely. Anna nagyon szeretett volna csúszdázni, mert a régi helyen kint van egy csúszdás vár. No, itt kint nem volt. Ellenben bent igazi játszóház üzemel, teljesen ingyen. Pontosabban a fogyasztás fejében. A csajok már enni is alig akartak. És látni kellett volna, ahogy megrohamozták a játszóházat. Szinte indiánüvöltést véltem hallani :-) Néhány gyerek volt már bent, persze mind nagyobbak mint ők. Az átlag 5 év volt. 3 éves kortól ajánlott a játszóház, de persze ez Dórit a legkevésbé érdekelte ;-) Nekem is le kellett vennem a cipőmet, bemennem, és ahová nem ért fel, oda fel kellett raknom. A zegzugos fenti részekhez nem értem el, de szerencsénkre a gyerekek imádtálkDórit. Mindenhová cipelték magukkal, segítettek neki amikor igényelte - sőt, akkor is, amikor csak azt hitték, hogy igényli. Ani pedig több barátnőre tett szert, együtt csúszdáztak, bújócskáztak, futkároztak. Irtó aranyosak voltak, és rettentően jól érezték magukat. Ezt az is bizonyítja, hogy 3 órát töltöttünk ott el. No nem kell félni, nem mi voltunk az egyetlenek. Több szülővel beszélgettünk, hogy azt hisszük itt fognak elájulni a fáradtságtól a gyerekek, és hogy máskor is jönnünk kell ide. Én személy szerint borzasztóan élveztem, láttam a csajokon hogy milyen szuperül érzik magukat. Alig tudtam őket kicsalogatni inni, mert folyamatosan jöttek-mentek-másztak-futkároztak-ugrottak-csúszdáztak.

A legjobban annak örültem, hogy egy idegen és nagyobb gyerektársaságban  láttam Anit viselkedni. Az oviban ugye nem látom játszani, mert reggel még nagyon  kótyagos, délután pedig már nem játszanak uzsi után amikor megyek érte. Hallottam ugyan az óvónőktől, hogy remekül beilleszkedett, és nagyon bátor, kezdeményező, és mindenben benne van, de mindezt most tapasztaltam én is meg. Nagyon büszke voltam rá. A játszóházban mindenkivel beszélgetett, bátor volt és kezdeményező, sőt, az egyik legnagyobb közösségi ember. Ő vett rá még két másik gyereket is a bújócskára. Dorkát emeltem egyszer fel a csúszdához vezető ösvényre, amikor hallottam Anna hangját: Mit csináltok gyerekek? Várjatok, én is megyek! - és mindezt az ott nyüzsgő tucat gyerekhez intézte. Nagyot mosolyogtam ;-)