Ma szenzációs napunk volt, kirándultunk a Bakonyban. Ani (=Nina) teljesen oda volt a gyönyörűségtől, tegnap este már bepakoltuk Dorcsi és az ő hátizsákját. Ha jól számoltuk ötször pakolta át a 'hátizsókot', így már biztosan minden benne volt ami kellett. Hetek óta készültünk a kirándulásra, szerencsére egy vírusfertőzés sem tudott keresztbe tenni nekünk :-)
Reggel sima ébredés, igaz Dorci 6-kor kelt :-( Na mindegy, ezen túllépve már 9-kor aludt a vonaton ;-) Mert ugye a Porva-Csesznek-Vinye távot vonattal érdemes megközelíteni, főleg hogy lehet(ne) látni őzeket. Nina erre várt, de sajnos egy vadat sem láttunk. Megmagyaráztuk, a vonat hangos, és félnek az őzek. És a nyulak, a szarvasok, a vandisznókról már ne is beszéljünk. (megjegyzés: a furcsa neveket nem én találom ki, erre sokkal jobban képzett a 3 éves Bongyorka)
Mázli volt, de a győri Mama el tudott jönni Velünk, így nem volt para két gyerkőccel, egy labradorral, hátihordóval és egy óriási zsákkal utazni.
Dió jól bírta az utat, szájkosarat kellett rátenni, de egy hős volt - hiába ennek a családnak tudni kell tűrni is. Ani kábé a első kilométer után kitalálta, hogy elfáradt és "Anya, úgy fáj a lábam". Talán egy kis szőlőcukor tud ezen segíteni - gondoltam, és láss csodát, tényleg így lett! Dóri a hátihordozóban élvezte a táj gyönyörűségét, ami roppant kényelmes volt számára.
Aztán éhes lett, nyavalygás emiatt. Hát ezt már ismerjük. Sajna elég messze találtunk szalonnasütő helyet, addig nyafogás és alkudozás. A legvégső adut később játszottuk ki, Apa nyakában cipelés... Imot boldog volt :-) Estére már alig tántorgott. De egy kis tojáslikőr azért lelket vert belé. A Jäger elfogyott :-(
Ani cipője beázott, no nem az esőtől, hanem a Cuha-patak vizétől. A tűznél szárítgattuk később, amit Anya kétszer majdnem beleejtett. Az úton éneklés, az Átkelünk a patakon, átkelünk a patakon, ááá hogy is van ez, ja, átkelünk a patakon c. nótát ezerszer :-) Jusa néni kedvencét, a Komáromi kisleányt már nem, ahhoz kérem külön atmoszféra kell!
Szalonnasütés isteni volt, csajok befalták mindet, még pillekisasszony Dóri is tátogatott mint egy fióka.
.jpg)
Én persze hoztam a formám, amire mindenki megsütötte a második adagját, az én elsőm is majdnem elkészült. Mire pedig végleg elkészült volna, addig egy óvatlan orrtörlés miatt a márcsakazértismegsütöm szalonnám Dió kutyus szájában landolt. Nagy röhögés, ááá, persze nem a szerencsétlenkedésemen, hanem a "helyzeten". Piszok dög! De Nina mellém állt, megfeddte Diót, közölte hogy otthon nem fog vele játszani mert megette az ebédemet :-) Most már én is tudtam mosolyogni! Kati szerenádos sütije isteni volt, ezúton is köszönjük, bár a Borzaskát csak messziről láttam, olyan gyorsan tűnt el az Uram szájában, csak lestünk :-)
A kiskocsmában sör és jégkrém, Aninak csúszda, Dorcinak incselkedés a többiekkel. Hiába, aki ilyan bájos annak könnyen megy az ismerkedés.
A vonaton bealudt mindkét gyerkőc. Mi meg csak pihegtünk. Mindenki odatette magát, külön dícséret a Mamának! Levontuk a tanulságot, jobb kondi, kevesebb cucc, vagy nagyobb gyerekek :-)
Legközelebb szamócaszezonban megyünk, de szükségünk lenne egy teherhordó szamárra is. És gumicsizmára!
