Csivitné jelenti

Tegnap volt Dió a vadászati alkalmassági vizsgája (VAV). Ez a vizsga nagyon fontos volt Imotnak, sőt, állítása szerinte Dió értékét ezzel is növeltük. A vizsgakövetelmény nehéznek bizonyult, úgy indult neki Imot, hogy legfeljebb emelt fővel fognak megbukni. De nem így történt, köszönhetően az eddigi sok munkának! Ugyanis Dió volt az egyik - ha nem a legjobb - vizsgázó. Szinte mindenhol maximális pontszámot kapott, sőt, még segített is a vízben, kihozta a bent maradt madarakat. Akit érdekel, az itt tudja megnézni a vizsgakövetelményeket: http://www.labradorklub.hu/m_munka/vav.php

Nagyon büszkék vagyunk Dióra, igazán ügyes volt, és nagy jövő előtt áll a szakértők szerint. Bízom benne, de leginkább abban, hogy a jövőben kevesebb dolgot tesz tönkre a kertben, és egyátalán nem fog semmit sem a házból kihordani az udvarra és szétrágni. Ennyire önző remélem lehetek! ;-)

Csütörtökön doktor nénihez mentünk, arra gondoltunk, hogy Dorka egy kicsit felfázott, és vizsgálatot végeztek nála. Szupergyorsan végeztünk, ennek örömére még elballagtunk a Plázába, venni mamuszt a csajoknak, így már nem fázik a lábuk a parkettán. Valószínűleg eddig sem fázott - legalábbis nem panaszkodtak soha :-) - de most már a mi lelkiismeretünk tiszta. A Plázában az összes beleülős játékot kipróbálták - azokra gondolok, amelyekbe pénzérmét kell dobni. Mi persze sosem dobtunk még pénzt bele, így is borzasztóan élvezik. Szó szerint úgy kellett Dorcsát elráncigálnom onnét, sehogy sem akart elszakadni a Gyí-gyítől :-) Anival már szerencsésebb a helyzet, ő már megérti a dolgokat, rá lehet beszélni erre-arra.

Hazafelé pedig beugrottunk az új Mekibe. Ez pont a hazafelé vezető út mellett van, és a 100. McDonald's az országban. Nem tudtam akkor még, hogy ez milyen csuda hely. Anna nagyon szeretett volna csúszdázni, mert a régi helyen kint van egy csúszdás vár. No, itt kint nem volt. Ellenben bent igazi játszóház üzemel, teljesen ingyen. Pontosabban a fogyasztás fejében. A csajok már enni is alig akartak. És látni kellett volna, ahogy megrohamozták a játszóházat. Szinte indiánüvöltést véltem hallani :-) Néhány gyerek volt már bent, persze mind nagyobbak mint ők. Az átlag 5 év volt. 3 éves kortól ajánlott a játszóház, de persze ez Dórit a legkevésbé érdekelte ;-) Nekem is le kellett vennem a cipőmet, bemennem, és ahová nem ért fel, oda fel kellett raknom. A zegzugos fenti részekhez nem értem el, de szerencsénkre a gyerekek imádtálkDórit. Mindenhová cipelték magukkal, segítettek neki amikor igényelte - sőt, akkor is, amikor csak azt hitték, hogy igényli. Ani pedig több barátnőre tett szert, együtt csúszdáztak, bújócskáztak, futkároztak. Irtó aranyosak voltak, és rettentően jól érezték magukat. Ezt az is bizonyítja, hogy 3 órát töltöttünk ott el. No nem kell félni, nem mi voltunk az egyetlenek. Több szülővel beszélgettünk, hogy azt hisszük itt fognak elájulni a fáradtságtól a gyerekek, és hogy máskor is jönnünk kell ide. Én személy szerint borzasztóan élveztem, láttam a csajokon hogy milyen szuperül érzik magukat. Alig tudtam őket kicsalogatni inni, mert folyamatosan jöttek-mentek-másztak-futkároztak-ugrottak-csúszdáztak.

A legjobban annak örültem, hogy egy idegen és nagyobb gyerektársaságban  láttam Anit viselkedni. Az oviban ugye nem látom játszani, mert reggel még nagyon  kótyagos, délután pedig már nem játszanak uzsi után amikor megyek érte. Hallottam ugyan az óvónőktől, hogy remekül beilleszkedett, és nagyon bátor, kezdeményező, és mindenben benne van, de mindezt most tapasztaltam én is meg. Nagyon büszke voltam rá. A játszóházban mindenkivel beszélgetett, bátor volt és kezdeményező, sőt, az egyik legnagyobb közösségi ember. Ő vett rá még két másik gyereket is a bújócskára. Dorkát emeltem egyszer fel a csúszdához vezető ösvényre, amikor hallottam Anna hangját: Mit csináltok gyerekek? Várjatok, én is megyek! - és mindezt az ott nyüzsgő tucat gyerekhez intézte. Nagyot mosolyogtam ;-)

Nincs mit szépíteni, nagyon elmaradtam a blogírással. Mostanában elég sok minden történt velünk, és valahogy a kedvem sem volt az igazi, nagyrészt ez az oka a "csendnek". A lányok helyesek és édesek, bár meg kell hagyni sokszor élni sem hagynak minket. Dorcsinál lassan kezdődik a dackorszak. Ma például azért nem jött ki az udvarra, mert nem tetszett az a kabát, amit előtte 2 perccel ő választott ki. Mellesleg kisvakondos a kabát, és régen Anié volt. Egyszóval kezd kiszámíthatatlan lenni a kisasszony. Legnagyobb örömünkre :-)

Ani nagyon okos, gyönyörűen színez, rajzol és fest, rengeteg színt használ. Egyfolytában magyaráz, kombinál, és igyekszik minket manipulálni. És persze marha jópofa, rengeteget mosolygunk vele. Íme az egyik aranyköpése:

Apával az autóban ülnek ketten. Éppen indulnak valahová, Imotnak nagyon jó a kedve, fütyülni szokott ilyenkor. Most is fütyülni kezdett. Nina pedig fülel, és rászól:

Nina: - Apa, az autóban vezetés közben nem szabad fütyülni!

Apa: - Nahát, hogy-hogy? Miért nem szabad?

N: - Nem szabad és kész! Ki hallott már ilyet, autóban fütyülni? Senki sem hallott ilyet! Még Anna sem hallott ilyet!

Így Apa nem fütyülhett az autóban, hiszen még Anna sem hallott ilyet.

Később tudtuk meg egy győri látogatás alkalmával Zsazsától, hogy arról beszélgettek a múltkor, hogy az autóban vezetés közben nem szabad telefonálni és rúzsozni :-)

Vagy például az, hogy a téglát céklának hívta sokáig. Először nem is értettük, hogy miért van cékla az autó csomagtartójában, amikor egyikünk sem tudott róla. Aztán kiderült, hogy a múltkor mesélte Apa, hogy az autó csomagtartójában hozta a téglát a kémény befejezéséhez.

Októberben az őszi szünetben volt nálunk Anett, nagyon élveztük az együtt töltött időt. A lányok jól lefoglalták, volt így segítségem. Szükség is volt rá, mert részmunkaidőben piackutatást végzek. A meló nem valami nagy szám, elég nehéz, és igazából kétlem, hogy sokáig fogom csinálni. Ahogy számoltuk, minimális lesz a bevételünk a sok kiadás mellett, így még csak meg sem éri csinálni... Pedig nagyon szerettem volna ha bejön, elég kitartó is voltam, jól jött volna egy kis plusz bevétel. De be kell látni, ha valami nem megy.

Anyut is meglátogattuk Érden az új helyén. Nagyon oda voltak a lányok, irtó jól érezték magukat. Ellátogattak Érd új játszóterére, ahonnan el se nagyon lehetett ráncigálni a lányokat, csakis végső kimerüléskor. Én pedig végre találkoztam mindkét húgommal, sőt, Csillával együtt is buliztunk. Elég emlékezetesre sikerült, és elég rövidre :-)

Imot Dunaújvárosban volt szakesten, így a hónapban megvolt a kimozdulásunk. November 13-án Leopárd-bál lesz, oda is szeretnénk elmenni. Egyenlőre eléggé kétséges, ugyanis a fűtéskorszerűsítünk miatt dolgozunk azon a hétvégén. Kandallót építünk be saját kezűleg. Pontosabban szakember segítségével, aki pedig nem más, mint Ákos barátunk. Előre félek az óriási portól és kosztól, meg aztán festeni is kell utána valószínűleg, úgyhogy jó lesz ha karácsonyra elkészülünk :-)

Dorcsa nemsokára 2 éves lesz, annyira nagyot nőtt!  A múltkor írtam, hogy feltehetőleg Anival fog járni egy csoportba. Jelenleg a helyzet úgy áll, hogy elsősorban bölcsit keresek neki, és ha nem lesz, akkor maradunk ennél a varációnál. Valamiért nem érzem úgy, hogy jól érezné magát egy ovis csoportban. Kicsinek érzem hozzá, főleg hogy ott már foglalkozások vannak, nyugton kellene maradnia a mi kis sajtkukacunknak, és egyenlőre az nem igazán megy neki. De ez egyátalán nem baj, szuper hogy ő ilyen kis örökmozgó. Hihetetlen dolgokra képes, és elképesztően erős. Ő nem sétálni, hanem futni szokott , és nem is akárhogy, hanem indiánszökkelésben :-) Mindenhová felhúzózkodik, felmászik, felugrik. Most már az emeletes ágy teteje sem ellenfél. Fel- és lemászik bármikor. Persze Anit másolja ezerrel, ő a példakép. Ha Ani valamit így csinál, akkor ő is így, ha Anna már nem akar enni, akkor ő sem, és még sorolhatnám... A beszéd is nagyot ugrott megint, két szót összekapcsol. Amit még most sem mondana ki semmi pénzért, az a neve. Hiába kérjük, mindig csak azt mondja, hogy én. Legalább következetes :-)

Ani pedig csajosodik. A legfontosabb, hogy két fonása legyen, vagy minimum egy, és a hajában csakis rózsaszín legyen a hajgumi. Minden nap szoknyát vesz fel, ha csak fél óra táncolásra, akkor annyi időre. Rózsaszín házat, autót szeretne, amiben természetesen minden rózsaszín. Mert szép Apa és Anya autója is, de a legszépebb akkor lenne, ha rózsaszín lenne. Királylányos ruhát szeretne, és hercegnős meséket akar nézni. Koronát szeretne kapni, mert sajnos eltört a régi. És ezt nem felejti el minden bevásárlás alatt elmondani. Nem magyarázat számára, hogy ez nem olyan cikk, amit bárhol meg lehet venni. Szerinte menjünk el a koronaboltba, és ott vegyünk királylányosat. És hát persze a recesszió fogalmát még véletlenül sem érti :-) Legalábbis ennél a dolognál. Mert rám szól, ha feleslegesen folyatom a vizet, hogy nem pazaroljak, mert Apa sokat dolgozik ezért.

Imot tényleg sokat dolgozik, a téli időszámítás miatt sötétben megy és jön haza. A héten a kelet-magyarországi régióba megy, 2 napot nem is fog itthon aludni. Mi pedig már készülünk - jobb híján - a lánynapra. Hívunk vendégeket, holnap jönnek Jázminék, szerdán pedig úgyis Győrbe megyünk szemészetre, akkor pedig Teri mamánál és Zsazsánál leszünk délután. Csütörtökön pedig késő este már jön is haza.

Mostanában sokat sütünk együtt. Legújabb újdonságunk a croissant és a Zsazsa-pogácsa. Nina elképesztően jól sodorja a kifliket, a Mamától tanulta. A sajtszórás pedig mindkét lánynak jól megy :-) Gondolkodom nagyon, hogy milyen tortát süssünk Dorcsa szülinapjára, egyenlőre még nincs ötletem.

Régebben vettem táblafóliát, amire krétával lehet rajzolni. Sokáig állt itthon, pedig már egy ideje megvan a tábla is hozzá. Ma délután pedig megpróbáltuk ráragasztani a fóliát a táblákra. Nem lett jó, így más lehetőség után néztünk. Az eredmény lent látható. Imot nem fog örülni  neki. De a lányok irtóra élvezik :-)

Majd kifestünk. A kandallóbeépítésnél úgyis számoltunk ezzel. Ezt fogom mondani Imotnak is :-)

A nyár már lassan tovatűnik, de a jó idő még tartja magát, igazán nem panaszkodhatunk, remek időnk volt szeptemberben. Talán ennek is köszönhető, de egyenlőre a betegségek elkerültek minket.

Ani beilleszkedése az óvódai életbe olyan simán zajlott, hogy szinte észre sem vettük a kimaradt nyári hónapokat. Dorcsi is örömmel mennem már a csoportba, erre azonban még várni kell egy kicsit. Ami most lázban tart minket, hogy januárban újra visszaállok a munka világába, és Dorcsinak kezdődik az ovis élet. Mindketten már nagyon várják, egy csoportba fognak járni, ez volt Nina minden vágya :-)

Remélem mindketten jól fogunk teljesíteni. A munkát már nagyon várom, igazán szép az itthon töltött idő, de egy ideje érzem magamon hogy már nem elégít ki, vágyom valami másra is. Számítok rá, hogy nagyon nehéz lesz, főleg az itthoni teendők elvégzése - napi 9 órai munka plusz utazás mellett. Persze mindezt úgy végezni, hogy a lányokra a lehető legtöbb idő jusson.

Szeptember egyik hétvégéjén osztálytalálkozón voltam, és a gyermekfelügyeletet úgy oldottuk meg, hogy Imot maradt a csajokkal. Húú, nagyon vártam, gondoltam hogy na, most aztán megtudja ő is, hogy milyen két eleven gyermekkel végezni a napi teendőket. Arra számítottam, hogy megkapom az elismerést, és bevallja az uram, hogy bizony baromi nehéz lehet nap mint nap ezt csinálni. Hát, óriásit tévedtem! Ugyanis ilyen jó hétvégéjük talán még sosem volt! Hisztit, nyafogást hírből sem ismerték a lányok maguktól eljátszottak és elpakoltak maguk után. Hagyták Imotot dolgozni, faragni, főzni, és még csak hajba se kaptam semmin. Leesett az állam teljesen, most már végérvényesen kiderült, én vagyok ilyen rossz hatással rájuk. És hogy hol itt az igazság? Szerintem sehol ;-)

Hát az aztán óriási volt, tényleg ÓRIÁSI. Imotot úgy, de úgy átvertem a palánkon hogy azt még én sem hittem el :-)

Júliusban elkezdtem már a szervezkedést, mindenképpen nagy dolgot akartam adni az Uramnak 30. szülinapja alkalmából. És a terv szuperül sikerült. Az elterelés is. 20-án ugyebár családi körben ünnepeltünk, mint már írtam az előző bejegyzésben. Sajnos addigra nem készült el a fotókönyv, ami élete első 30 évéről készült és szintén óriási sikert aratott nála. Ha jól emlékszem a szülinapját követő 4. napon kapta meg, és azt mondta, hogy eddig ez illetve a vaddisznó-medál volt a legnagyobb ajándék amit tőlem kapott. Hát, nem tudhatta hogy mi vár még rá ;-)

E-mailt írtam minden barátjának, levelezőlistát hoztunk létre, szóban-írásban szervezkedtünk a legnagyobb titoktartás alatt. A hely keresése sem volt egyszerű, de Velencén sikerült ráakadni a helyszínre. Majdnem 40-en voltunk a bulin, pedig jó néhány barát nem tudott eljönni. Ellenben ott voltak a CSAK asztaltársaság oszlopos tagjai, Elekék, Hara, a vadászcimbora Attila a feleségével, Szilvi és Jana, és persze Ákosék sem hiányozhattak. Anyukám sütött kétféle sós sütit, kábé 5 kiló lisztből, szétdarabolta bárddal a szarvas-oldalast. Elek szintén előkészített a vaddisznó-húst, Palika pedig hozott még a biztonság kedvéért 4 kiló vaddisznó-pörköltnek valót. Mindenki dolgozott valamit, sőt, miinden vendég hozott magával enni- és innivalót. Így amolyan batyus-buli volt, egyedül a pörkölt volt adott, ezenkívül az evés-ivás a közösből ment :-)

A terv a következő volt: Elek Székesfehérváron lakik, Imot pedig ott dolgozik ugyebár. Előfordult már többször, hogy tanácsot kért Elek Imottól pneumatikai ügyben, illetve az Uram már aludt is náluk, tehát a kapcsolat nagyon is baráti. Még Hegyiék esküvőjén átbeszéltük a haditervet Elekkel. Elhívta magukhoz Imotot, munkára hivatkozva. Előtte már említette telefonon, hogy Diának autót szeretne vásárolni, természetesen meglepetés lesz. Erre Imot elmesélte, hogy ő is meglepetésből vette nekem az Astát, amit Ákos barátunkkal összeszövetkezve hoztak el Kalocsáról. Szombaton, 29-én munkanap volt, és délután 2-ig dolgozott Imot. Mi azonban akkor még nem voltunk készen, ugyanis a vendégek egy része szintén dolgozott, és délután 5-6-ra értek csak le Budapestről Velencére. A cél az volt: 6-ig tartsuk távol az ünnepeltet. Tehát Elek elhívta szombaton magukhoz Tocsót, elbeszélgettek a pneumatikáról, majd 3 óra körül felhívta Eleket a már előre beépített Anyukája, hogy sajnos közbejött valami, mégsem tudja elvinni Velencére autót venni. Elek sajnálkozott, Imot pedig egyből felajánlotta hogy elviszi akkor ő. Az egyik csavar az volt, hogy csak 5 után ér rá az eladó :-) Így felhívott engem az Uram, hogy elkérje magát, ugyanis aznap volt Anyukám születésnapja, amit ünnepelni jött volna Érdre. Én persze megnyugtattam, hog semmi baj, Anyu úgyis 6-ig dolgozik az oviban - persze nem így volt - és ha már úgyis 6 körül ér ide, akkor hozzá el őt és Anit is :-)

Elek és Imot együtt kitaláltak egy fedősztorit, amit beadnak Diának hogy ne sejtsen meg semmit. De mivel Elek állítólag nagyon izgult, ezért átadta Imotnak a terepet, aki nagyon elemében volt, gondolta most jól átveri az áldozatot. Belelendült, kitervelték hogy azt mondják Diának, egy pneumatikai berendezést néznek meg Velencén, és tartson már velük, ne legyen egyedül. Persze a szintén előre beépített Dia egy kicsit húzódozott, hogy neki lenne jobb dolga is, de végül is ráállt. Az autóban aztán tovább hintette Imot az igét, Elek pedig boldogan teret engedett neki hazudozásban. Semmit sem sejtett. :-) Hara játszotta az eladót telefonon. De mivel Harát ismeri, ezért kellett egy másik ember, aki felkíséri őket az emeletre, ahol már várta mindenki az ünnepeltet muffin-tortával és nagy hanggal. Besu barátját eddig még csak egyszer látta, így ő volt a csali. Nem tűnt fel a drága Uramnak hogy két bográcsban fő kint a pörkölt, egy rakás pia van a kerti asztalon. Imot kérdezte, hogy ilyen jó étvágya van-e Zsoltinak, mire  Zsolti rezignáltan válaszolt: Nagy a család!  :-) Aztán felkísérte őket az emeletre, ahol vártuk őket. Tocsó totál ledöbbent, igaza volt Eleknek, ritkán vág az ember annyira hülye képet, mint amikor meglepődik hogy átverték, méghozzá nagyon, és ráadásul még meglepetés szülinapja is van :-) Egész este ezen agyalt, hogy milyen szuperül megszervezett összeseküvésnek lett az áldozata. Nem győzte csodálni a szervezőkészségünket, még másnapra sem fogta fel igazán mi is történt. Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget, különösen a szakácsoknak, Máténak, Palikának és Petinek. Irtózatosan jó bulit csaptunk,  volt minden, kaja-pia-tánc. Az ajándékok is telibe találtak, a fafaragó-készlet, a 30-as tábla, a szarvasbika kilövésre való meghívás. Persze tudjuk, hogy nem igazán ezek voltak az ajándékok, hanem hogy ilyen szép számmal eljöttek a barátok Imotot ünnepelni. Ez volt a nagy dolog, ettől érzékenyült el a féjecském is.

Másnap reggel pedig mire felébredtünk Szilvi barátnőm és Petra nagy rendet vágott, külön köszönet ezért is. Reggel már gyönyörű napsütéses idő lett, így lementünk a tóra, a fiúk egy része fürdött is. Az étel-ital pedig több, mint elégnek bizonyult, így csomagolni is tudtunk a vendégeknek.

Imot augusztus 20-án született, így nálunk nem csupán nemzeti ünnep 20-a, hanem családi is egyben. Eme jeles alkalomból meglepetés készült a férjemnek, tudtán kívül összeszövetkeztem az Anyukájával és Zsazsával. Teri néni meghívta Tomit és minket szülinapi ebédre, de arról fogalma sem volt az Uramnak, hogy meglepetés-vendégek is lesznek. Eljötte ünnepelni: Kati és Imi, és Leventéék is Szigetszentmiklósról. Zsazsa, Kati és Teri néni készítették a menüt, így nekem aztán igazán könnyű dolgom volt, csupán csak a meghívásokat kellett intéznem. Teri néni eszméletlen mennyiségű és minőségű húsokat és sütiket készített, Kati pedig a Zsazsa által előkészített alapanyagakból isteni póréhagyma krémlevest és rozmaringos krumplit készített. Ezekbe azért egy kicsit én is segítettem, így ellestem mindkét receptet. Mindkét fogás remek volt, azóta a levest többször el is készítettem itthon a család nagy örömére. No és el ne felejtsem Zsazsa zongorabillentyűit, amiért minden évben verseny folyik. Imotnak pedig természeseten készített Teri néni kacsát, ami szintén szülinapi fogás volt. És miután mindenkinek összefutott a nyál a szájában elmesélem, a hangulat is elsőosztályú volt. A lányok jókat játszottak, volt fürdés a medencében, traccsparti a kertben. Ajándékosztás is volt, aminél ki kell emelnem a negyed méter pálinkát, ami előkelő helyre került lakásunk falán. Egyenlőre még nem lékeltük meg, de szűkösebb időkben még sor kerülhet erre is. A délutáni alvásnál akadtak bonyodalmak, ugyanis a két nagyobbik leányzó sehogy sem akart elaludni, aminek óriási hiszti lett a vége. Szerencsére Nina később jobb belátásra tért, és óriásit aludt Zsazsánál a kanapén. Lili sajnos nem volt ilyen szerencsés, ő sehogysem akart kimaradni semmiből, így viszont távozni kényszerültek miután már egyre nehezebben lehetett kezelni a fáradt kislányt. Az autóban aztán remekül kipihente a nap fáradalmait, valószínűleg Leventével együtt, aki egy legénybúcsúból érkezett aznap igencsak fáradtan. Mi majdnem estig maradtunk, és felpakoltunk egy óriási készlet húst és süteményt, amire másnap szükségünk is volt.

Pénteken pedig strandolás volt a program. Sokat tanakodtunk hová is menjünk, végül úgy döntöttünk hogy kipróbáljuk a pápai várkertfürdőt, amit tiszta vize miatt még a védőnőnk is dicsőít, ismerve a vízminőség-fóbiámat. Ugyanis a lányoknak mint már régebben írtam hajlamuk van a húgyúti fertőzésekre, amiben sajnos volt már részünk babakorukban. De aggodalomra nem volt okom, a csajok semmit sem szedtek össze, és a hely szupernak bizonyult. Egész nap nem lehetett kirángatni őket a medencékből, és eszméletlen csúszdaparkjuk van a pápaiknak. Kb. 2-3 méter széles az egyik csúszda, amin lecsúszhatott kis túlzással az egész család egymás kezét fogva. Aztán volt egy-két kamikáze csúszda is, de mi azért kipróbáltunk Imottal őket. Persze gyerekek nélkül. Nina a karúszókkal teljesen biztonságban érezte magát a mély vízben, megszerezte már a vízbiztonságot Zsazsánál. A gyerekmedencében pedig nem volt rá szükség, így persze Dórinak sem. Délután röpke 1 óránkba telt elaltatni a két zsizsiket, de megérte, ugyanis így majdnem estig maradhattunk a két tökmaggal. Nina ismét alakított, csirkecombbal  a kezében rohangált a strandon, Dórit üldözte, vagy éppen pont fordítva. A lényeg, hogy mindenki megmosolyogta őket, a jóevő lányunkat csirkecombbal rohangálva, a törékeny Dorcit pedig őt üldözve. A menü ugyanis Teri mama féle csikecomb illetve csirkemell volt zöldségekkel, később megkoronázva egy-egy gombóc fagyival. Imottal teljesen leharcolva éreztük magunkat, a két kiscsaj sokkal jobban bírta az iramot minit mi szülők. Szerencsére estére leadtuk őket a győri mamához, így volt egy kis nyugink, ugyanis másnap indultunk Debrencenbe Hegyiék esküvőjére. A pihenés pedig ránkfért.

Augusztusban sor került még egy remek programra érdi tartózkodásunk alatt, egy éjszakát a dédszülőknél töltöttünk. Ők az én nagyszüleim, és Nináék nagyon szeretik őket. Természetesen a dédunokák körül vannak rajongva itt is, így nem csoda hogy örömmel mennek hozzájuk. Dédimamáéknál van Rodzsi kutyus, aki bár nagyon szereti a gyerekeket, mostanában már inkább kitér a mi két ördögfiókánk elől, akik ugyebár Dió kutyusunk jámborságán edződve képesek azt hinni, minden kutya olyan sokat kibír mint Di-dióka. Rodzsinak pedig szokni kell azt az impulzív hang és látványbeli jelenést, amit a két leányzó produkálni képes röpke pillanatok alatt. A nagy esemény ha Rodzsi vacsorát kap, és akkor a lányok nagy buzgóan etetik párizsival vagy az éppen aktuális eledellel.

Mamaékhoz vittünk utazóágyat, ebben aludt Dorka, Nina pedig velem egy ágyban, pontosabban a Keresztanyukám ágyában, akit Zsuzsa néninek hívnak a csajok. Nagy volt a buli a Dédipapáéknál, elmentünk libát-kacsát-tyúkokat nézni és etetni a Papám egyik barátjához. A lányok nagyon élvezték, főleg Nina, aki úgy vetette magát az állatok közé, hogy azok nem győztek hanyatt-homlok menekülni előle. Később rábeszéltük, hogy lassabb mozdulatokkal könnyebben megbarátkoznak vele az állatok, és ő nagyon igyekezett. Az etetésben élen járt, csak úgy szórta a füvet és a zöldet.

Degeszre ettük magunkat minden étekezés alatt, volt gyümölcs, süti, fagyi, minden amit el lehet képzelni. A legvonzóbb dolog a házban a hosszú folyosó volt, amin remekül lehet rohangálni és hangoskodni. Dorcsi és Nina kedvence a hűtőmágnes pakolás volt, amit a babáikkal együtt lefektettek egy emeletes ágynak kinevezett konyharuha-tárolón. Szívesen segítettek a Dédimamának mosogatni és seperni, Dédipapának pedig a kinti locsolásban. Csak remélni tudom hogy kellően ki tudták pihenni a dédszülők a lányok zsibongását, mert bizony elég jól éreztük magunkat náluk, és a legkevésbé sem voltunk csendesek.

Szombaton pedig újra meglátogattuk őket, akkor már ott volt Kereszt is, akit a csajok Zsuzsa néninek hívnak. Kaptak tőle nyalókát, ami szuper kékre-zöldre festette a szájukat-nyelvüket, és csattot is a hajukba. Remek idő volt, így Nina úgy döntött, megfürdik a kerti locsólónál, és később a kerti zuhanynál is. Nagy bohóc volt, és ez húzta Dorcsit is, így együtt bohóckodtak a kertben. A délutáni alvás után pedig bent játszottunk, Zsuzsa nénivel várat építettek a törpéknek, aztán együtt labdáztak és rohangáltak a folyosón. Igazán elemükben voltak a csajok, no és persze Zsuzsa néni is :-) Nina megevett náluk majdnem egy egész sárgadinnyét, úgyhogy itthonra is be kellett szerezni később egy-két darabot, ha mi is akartunk enni belőle. Nagyon jól éreztük magunkat a Mamáméknál, máskor is megyünk, sőt Nina meg is hívta őket hozzánk, így remélhetően ők is megláthatják a birodalmunkat.

Elég nagy a lemaradásom, bő egy hónap maradt ki a leírásokból, igyekszem minden eseményt hűen konstruálni. Az egyik kedvenc esemény a hónapban Nina vadászélménye az Apukájával.

Az ígéret az bizony már megvolt. Amióta megszülettek a lányok téma közöttünk, hogy mikor is fognak majd az Apjukkal lesre ülni, cserkelni vagy csupán sétálni az erdőn-mezőn. Az alkalom pedig kínálkozott, ugyanis őzbakszezonban könnyű vadat látni, csupán be kell hívni őket az erre szánt eszközökkel, többnyire síppal. A sípra edzenek a csajok egy ideje, úgyhogy a fújással nem volt gond ;-) A kellő türelem és elszántság is rendkívül fontos, és ez egyenlőre csupán Ninánknál adott. Dorcsi kicsi ahhoz, hogy felmérje miről is szól a vadászat, nyugton megülni pedig egy fél percet sem nagyon tud. Nina sem sokáig, de a hír hallatára, hogy imádott Apukájával vadászhat végre, kész volt bármit megígérni. Teljes lázban égett, összekészített a hátizsókba mindent amire szükség lehetett. Elsősorban elemózsiát :-) És pulóvert, meg hát igen, a kis távcsövet is :-) Teljes harci díszben, természetesen kizárólag zöldben pompázott, és nagy lendülettel magyarázta Dórikának, hogy az erdőben csendben kell lenni, mert különben megijesztik a vadat, és lehet hogy nem látnak semmit, de akkor is milyen szuper lesz! Igyekeztünk előre bevédeni magunkat, és bár nem akart Imot csalódást okozni, benne volt a pakliban hogy nem fognak vadat látni. Szerencsére nem így történt, és Nina kedvét egy cseppet sem sikerült elvenni a dologtól.

Nagyon türelmetlen volt már, mindenképpen kint akart lenni a területen és őzbakot látni. A vadállatokat már elég rég óta meg tudja különböztetni egymástól, de sajnos aprócska mérete nem segített abban hogy hamar észrevegye a vadakat. De ne szaladjunk ennyire előre! A beírókönyvnél - mert a vadászoknak be kell írni magukat egy könyvbe, ki melyik területre megy ki vadászni - találkoztak néhány vadásztárssal, akikkel Nina legnagyobb bánatára szóba kellett elegyedni. És bár kedves volt, de Apukájántól minduntalan kérdezte, mikor mennek már végre a TERÜLETRE :-) Rutinosan este 8 körülre mentek, ugyanis akkora már mozdultak is az őzek. Elég sok volt a szúnyog, így Nina megkapta Apukája szúnyoghálóját a fejére. Sípoltak sokat, de Nina nem nagyon bírt csendben maradni, folyamatosan fecsegett. Egyszer látott Imot egy bakot, de Nina kis termete miatt nem vette észre, eléggé el is szontyolodott ettől. Nyomokat néztek a földön, és Imot elmondása alapján Nina nagy tudósan vizsgálgatott valamit a földön, feltehetően egy kutyanyomot, visszahívta Apukáját, és közölte vele, hogy itt alighanem egy vaddisznó járt, méghozzá ma reggel. Nem is olyan sokára sikerült behívniuk egy őzbakot, ami akkora hatással volt Ninára, hogy a szava is elakadt. Ami valljuk be, elég nagy szó :-) Kb. 15 méterre jöhetett közel hozzájuk, így elég jól megfigyelhették. Ninának borzasztóan tetszett, így nem kérdés hogy legközelebb is megy vadászni.

A fáradalmakat egy lesen pihenték ki, ahol végre előkerülhetett az elemózsia.  Ott aztán már végképp nem tudott nyugton maradni, folyamatosan felugrált a deszkáról, hátha lát valamilyen vadat. Apukája pedig olvadozott mellette, hogy micsoda vadászkislánya van :-) A másik csúcs az volt a napban, hogy kimaradt a fürdés, amit mánap reggel pótoltunk. Ezt Dorcsi elég sokat hallgatta másnap, és a dicsekedést is, hogy Nina bizony volt vadászni, és látott egy őzbakot. Azt viszont már csak az idő fogja eldönteni, Ninánkból vadász lesz-e vagy sem, de bárhogy is dönt, mi elfogadjuk.

A rokonlátogató hétvégénk szuper volt! Jól is indult, a Melindáéknak - unokatesóm - szánt babaruhák és egyéb kiegészítők óriási terjedelmüktől eltekintve befértek az autóba. Ez már fél sikernek számított, attól féltünk hogy valami fontosat itthon hagyunk. Előző este tehát mindent becuccoltunk a kocsiba, a mi ruháinkat is, mert másnap a lányokkal és Anyuval busszal és vonattal is utaztunk megkönnyítve Imot dolgát. Nem mertük bevállalni az utat Székesfehérvárig busszal - élénken élt még az emlékezetemben a múltkori utam, pedig akkor csak egyedül voltam. Hihetetlen, de 1 óra 45 perc az út Győrtől Fehérvárig. Plusz ugyebár a Szemere-Győr távolság 30 perce.

Kalandos utunk volt, dacára hogy Anyu segítségével ketten voltunk a két gyerekre. Kezdődött azzal, hogy majdnem itthon felejtettem a mobilomat. Aztán Győrben felszálltunk a 4-es vágányra, ami a kiírás szerint Pestre tartott Bicskén át.  Furcsa volt, hogy az eslő infós táblán Pest áll úticélként, a másodikon, ahol mi ültünk pedig Veszprém. De gondoltam, hogy nem cserélték még át a táblán lévő infókat. Hát tévedtem. De ki gondolta volna hogy egy vágányon két vonat állt? Természetesen az utolsó percben kérdeztem meg a kalauzt, és nagy pakolás-futással nekiiramodtunk a csajokkal. Természetesen mire kiderült a turpisság, addigra már szuperül belaktuk az egyébként üresen tátongó vagont. Bár utólag ez is lehetett volna egy intő jel :-) Rohanás, de szerencsénk volt, elértük. Majd pedig 20 perces fékpróba következett, úgyhogy berendezkedni megint volt időnk. Bicskén a vonatállomás nagyon durván leamortizált, hitetlenkedve néztünk körbe, és már nagyon vártuk hogy megérkezzen értünk Imot. Miután ő is befutott, már kényelmesen utaztunk. Igaz, délutáni alvás szigorúan a cél előtt 5 perccel, Kalocsa előtt kicsivel. De sebaj, legalább megérkeztünk. Már nagyon vártak minket, kis Levi nem is evett egész nap! Nagyon jól megtalálták a gyerekek a hangot, Levi pátyolgatta őket, mindent megmutatott, még a titkos helyeit is. Hiába, ő már 6 éves nagyfiú, akinek mozog az egyik foga ;-)

Eszméletlen mennyiségű vacsora, reggeli, ebéd várt minket, minden étkezés után kapkodtuk a levegőt. Tanultunk új recepteket, Imot pedig nem győzte csodálni minden alkalommal a családi vendégszeretetet - no és a feleseket :-) Nagyon jó volt együtt lenni a család ezen ágával, igazán kár hogy évi egyszer jön össze. Anyu is szuperül érezte magát, végre beszélgethetett egy jót a nővérével Márta nénivel, és tyúkanyóskodhatott a 3 gyerek felett. Na, rájuk aztán nem volt gond, az első perctől kezdve megtalálták a közös hangot, együtt játszottak, bicikliztek, homokoztak, szedret és szőlőt ettek. Ani és Dorcsi azt hiszem mindenkit komolyan elbűvölt, Márta néni vasárnap mondta is Anyunak telefonon, hogy mennyire hiányoznak neki a lurkók. Tényleg nagyon nyitottak, könnyen barátkozósak, szerethetőek a csajszik. Jancsi bácsihoz is oda-odafutott Dorci és átölelte a lábát, Norbi kezét megfogta és elvitte magával szőlőt enni, Márta nénit és Melindát pedig pótanyaként is elfogadta volna :-)

Mi pénteken este elmentünk a Szelidi-tónál tartott CSAK-hétvégére, ami az egyik főiskolai baráti körnek volt az egész hétvégés rendezvénye. Szombaton is mentünk, sőt, akkor még utcabál is volt. A lányokra addigra Anyu, Márta néni és Melinda vigyázott. A csajok este egy ágyban aludtak, ami azért nagy szó, mert az eddigi próbálkozásaink kudarcba fulladtak. A lányok mindig azt gondolták, hogy buli van, és kezdetét vette mindig az 1-2 órás harc. Igaz, eddig csak a délutáni alvásnál próbálkoztam, nem az estinél.

A hétvége nagy szenzációja a halfogás volt. Norbi fogott két nagyobb halat, és a dézsában már volt két kisebb is. Ezeket Imot kifogta nekik, ők pedig visszadobták. Nagyon tetszett nekik, videó is készült róla, azóta minden nap 10x nézzük meg :-)

Vasárnap délelőtt indultunk haza, de előtte beugrottunk még a másik unokatesómékhoz, Józsiékhoz Dusnokra, Anyu szülőfalujába. Szó szerint csak beugrottunk, 1 órát voltunk náluk. Sajnos mindig úgy jön ki a lépés, hogy hozzájuk érkezünk utoljára, és a lányok alvásideje miatt 11 óra után indultunk is tovább. A faluból kiérve már aludtak is a törpék. Szóval Dusnokon is nagy terülj-terülj asztalkám várt minket, Erzsike néni felejthetetlen meggyes sütije is ott volt. Ajándékot is kaptunk, csakúgy mint Miskén. Hihetetlen aranyosak, nem igaz? Ebédre is marasztaltak, de sajnos az végképp megvalósíthatatlan volt számunkra. 1 órára értünk Érdre, még gyors ebédkészítés, aztán jöhetett az Anna-névnap ünneplése. Anett sütött gyümölcstortát, ami igazán isteni lett. Nina kapott tanuló számológépet, matricás foglalkoztató könyveket, a már említett virágos szandált, és tőlünk hajasbabát, amit rögtön elnevezett Csillának :-) Nagy volt az öröm és a boldogság! Délután pihentünk egy kicsit, én nem voltam sajnos túl jól, aztán este fürdetés után hazaindultunk. A lányok félúton el is aludtak, így nekünk csak a szuszogó porontyokat kellett az ágyikójukba tenni. Kipakoltuk az autót, ami nem volt kis dolog, kaptunk dinnyét, lekvárt, tojást, játékokat, ennivalót, ha jól számoltam Imot 3 x fordult mire beért mindennel. Az esténk azonban nem telt jól, Dorcsának jön a 16. foga, rengetegszer volt fent éjszaka. Így sajnos mostanában nem vagyok túl kipihent, remélem már csak 4-5 nap és meglesz az a fog!

Szerdán nyakunkba vettük a várost, sok elintéznivalónk akadt. Először is szandált nézni Ninának. Vasárnap lesz Ninánk névnapja, és a Keresztanyukájától kapja ajándékba. Sok helyen néztem körbe, addig pedig a Széchenyi téren vizeztek a lányok Eszti mamával. Bár a felújítás a téren még most is tart, a terület nagy része elkészült. No, és gejzírek törnek fel, kb. 30 nm-en, egyszóval garantált a szórakozás! Főleg hogy közel 40 fok volt aznap, így igazán jól esett a hűs víz a lábuknak. Végül én is ráakadtam a megfelelő szandira, ami szerencsére Nina tetszését is rögtön elnyerte. Olyannyira szerencsénk volt, hogy a válságra való tekintettél igen kedvező áron lehetett szandálokat és cipőket kapni, így Dorcsa is kapott őszre egy zárt cipőt. Miután ezt a kört lefutottuk, indulhattunk a második célállomásra, a Bisinger sétányon lévő játszótérre. Addigra Dóri el is aludt a babakocsiban, így sajnos ő nem élvezhett a játszóteret. Nina mindent kipróbált, amit csak lehetett, kedvence volt a csavart csúszda, innen hat lóval sem lehetett volna elvonszolni :-)

Amíg a játszón voltak a lányok a Mamával, addig el tudtam intézni a belvárosban a DM-es vásárlást, és az építési hatóságra is mentem - sajnos azonban az ügyintézőnk a héten szabadságon van. Mire visszaértem a játszóra, addigra már Ninának is bőven elérkezett az alvásidő. Persze nagy volt a tiltakozás, hazmenni ugyan nem akart. Sikerült  azonban lekenyerezni - megbeszéltük - délután strandolni fogunk :-)

Hazafelé az autóban elaludt Nina, ám mire hazaérkeztünk, addigra fel is ébredt, nem hagyta nyugodni a következő program. A délutánt így 20 perces alvással kezdtük meg. Ehhez még azt is hozzá kell adni, hogy Dorkánk a szokásos két alvás helyett egyet aludt, és összesen 1,5 órát. Nem kecsegtett mindez sok jóval, de meglepően jól érezték magukat a lányok, semmi hiszti vagy nyafogás nem volt a nap hátréalévő részében. Szóval hazaértünk, megebédeltünk, becuccoltunk az autóba, aztán irány a gyirmóti Achilles Park. Ez a hely egy tó köré épült komplexum, esküvőket és rendezvényeket is tartanak itt, bungalók vannak a tó körül szállás gyanánt, és természetesen strandként is üzemel.

Ami számunkra fontos volt, hogy természetes vízű helyre menjünk, mert a csajok számára ez a legbiztonságosabb. Így elkerülhetjük a húgyúti fertőzéseket, amiben sajnos már volt részünk. A víz meleg volt, 25 fokos. A nap hét ágra sütött, a szelet leszámítva igazi strandidő volt. Mi pedig felszerelkeztünk mindennel! Gumimatrac, gyerekmatrac, nagy krokodil, úszógumi krokodil, sima úszógumi, Dórinak beleülős úszógumi és a gumicsónak. És persze enni-, innivaló, pléd, homokozójáték. Ja, és a pumpa :-) A gépparkunk egy része felfújt állapotban volt, a másik felét helyben gyorsan felfújtam. (Nem gondoltam hogy kiszívni a levegőt nehezebb lesz a játékokból, mint belepumpálni, de így lett... ) Legközelebb ennyi mindent tuti nem viszünk. A lányok szó szerint belevetették magukat a vízbe. Két gond volt csak, nagyon meredek volt a part, segítség nélkül nem tudtak fel- és lemenni, valamint nagyon gyorsan mélyült a víz. 2-3 m múlva már ott volt a 120 cm-es bólya. Igazán figyelni kellett a csajokra, még jó hogy erre ketten voltunk Anyuval. Dóri 3x merült el totál, de szerencsére nem viselte meg. Anyu szerint nincs félelemérzete, én pedig onnan közelítem meg a dolgot, hogy milyen szuper, nem ilyed meg a víztől, nem adja fel, újra próbálkozik :-) Fő a pozitív szemléletmód, nem igaz? Tehát Dóri nagy kurjongatás közepette belevetette magát a tóba. És csak ment, ment, mintha be akarna gyalogolni a tó közepébe. Úgy húztuk vissza, amikor már a nyakáig ért a víz. Aztán persze ő segítség nélkül akart mindent csinálni, aminek a következménye a 3 mélymerülés, valamint a "nem"-ektől harsogó part. Ugyanis ez a kedvenc szó mostanában. Mindenre. Még arra a kérdésre is, hogy: Dóri, szeretnél enni egy kis dinnyét? Aztán persze korrigál, nagy fejbólogatásokkal, de csípőböl rögtön nemet mond. Mi pedig kuncogunk nagyokat. De a parton tényleg nagyon hangos volt a szokásos Anya, Mama ide ne gyere, ne segíts, én egyedül  témában. Szerencsére mindenkinek roppantul tetszett a mi 1,5 éves cseppet sem félősnek mondható vagány kislányunk, akinek már most saját akarata van.

Ani az úszást gyakorolta, amit Zsazsától tanult. Azért még van mit tökéletesíteni, ugyanis a mellúszás kézmozdulatát kívülről befelé végzi, de a lényeg hogy élvezi :-) Ő kétszer merült az úszógumival. Nem bírta el a 18 kilós súlyát az a csepp kis úszógumi, így aztán váltottunk a krokodilosra. A kroki feje ugyanis megakadályozta hogy úszás közbeni előrebukást. És persze volt gumimatracozás, sőt, a nagy krokodil is kedvenc lett :-) Igaz, erről is belepottyant a vízbe, de szerencsére nem szegte kedvét ez a malőr sem. Aztán Dorcsival is sokat játszottak együtt, Nina húzta a gumicsónakban, együtt saraztak a tó szélén és játszottak a többi gyerekkel. Este fél nyolckor indultunk haza. Csodák csodájára nem aludtak el az autóban, itthon még egy gyors zuhanyt vettek, aztán mentek aludni. Reggel 7-ig a hangjukat sem hallottuk :-) De az kétségtelen, minket sokkal jobban kimerített a nap mint őket ;-) Szuper napunk volt, igazán élveztük mindannyian, de ma készülünk a hétvégi rokonlátogatásra. Az unokatesómékhoz megyünk, aki kisbabát vár szeptemberre. Viszünk két óriási zsák babaruhát, játékokat, bölcsőt, remélem mindez be is fog férni az autóba, és semmit sem kell itthon hagynunk. Már nagyon várnak minket Melindáék, főleg az ő 6 éves kisfia, Levente. Kíváncsi leszek idén hogy fognak kijönni, főleg hogy már Dorka is kész hölgy :-) Bírni fog-e vajon a mi két eleven kislányunkkal az a nagyfiú, vagy teljes káosz fog uralkodni Miskén? Majd erről is beszámolok :-) Reméljük a legjobbakat.

A nap legnagyobb hírét közlöm most! De még én sem hiszem el teljesen. Tudtam hogy nagyon ügyes Ani, és azt is hogy jó döntés volt tanulóbiciklit venni neki, de azt nem gondoltam hogy 3 évesen bicajozni fog egyedül! Pedig így van, bebizonyította! Az indulásnál egy kicsit segíteni kell, de egyedül teker, kormányoz és megáll. Nem semmi, most már reményeink szerint rohamosan fejlődni, így talán, ha idén nyáron kapok egy biciklit én is, akkor elég lesz a hátsó ülés, nem kell előre egy a Dorcinak. És akkor aztán vadul tekerhetünk egész nyáron át! :-)

Sőt, az egész család, mert Imotnak is van bicaja, úgyhogy nincs megállás ;-)

Pénteken érkeztek haza a lányok, mit mondjak, már tűkön ültem. Volt nagy örömködés, ölelkezés, de azon kívül semmi különös. Ezt úgy értem, hogy ők úgy viselkedtek, mintha nem is lettek volna távol 6 napot. Nem voltak nyafogósabbak, nem volt Dorcsi sem bújósabb mint általában. Ennek igazán örültem, pedig titkon arra gondoltam hogy 6 nap távollét egy kicsit sok nekik. Hát pedig nem.

Hivatalosak voltunk másnap a Balcsira Ritáékhoz, de a viharra való tekintettel már csütörtökön lemondtuk a meghívást. Nagy kár, pedig szuper lehetett volna. De reméljük még lesz lehetőségünk együtt tölteni egy kis időt velük a Balcsin.

Vasárnap pedig hivatalosak voltunk Marika nénihez, Teri Mama testvéréhez. Születésnapot ünnepeltünk, Marika néni 60 éves volt. Egyúttal megünnepeltük Lili szüli- és névnapját, és Ani névnapját is. Marika néni nagyon kitett magáért, sütött-főzött.  A hangulat az előre elvártnak volt megfelelő, és a lányok a kezdeti nehézségek után talán megtalálták a közös hangot, hiába, két elég különböző család sarjai másként regálnak bizonyos szituációkra.

Délután dolgoztunk a kertben, volt bőven lemaradásunk. De a végeredmény elég szuper lett. Mázlink van, a héten itt van Anyukám, aki óriási könnyebbséget jelent számunkra. Remek időszak lesz ez számunkra!

Csütörtökön érkeztünk Anyuékhoz Érdre, szombaton pedig hivatalosak voltunk Imot cégének családi napjára. Székesfehérváron, egy szabadidő-központban volt a rendezvény, sütés-főzés-játék-ismerkedés volt a program. Imot persze nagylelkűen bevállalta a vadpörkölt főzést, ezért ő már szombat hajnalban kiment főzni 12 kg húsból pörköltet. Kb. 11 óra körül jött értünk Érdre. A csajok már nagyon várták az apukájukat, hiszen akkor már 4. napja nem találkoztak. Vittünk biciklit, motort, labdát, persze ezek közül semmit sem használtak :-) Megismerkedtünk a kollegákkal, a gyermekeikkel, kaptak a csajok jégkrémet, úgyhogy nem volt hiba sehol. Nina és Dorcsa szokás szerint oltáriakat alakított. Ani mindenkivel beszélgetett, egy csomó embert hívott a játszótérre, elmagyarázott nekik mindent. Dóri először a távolból figyelt, aztán mindenbe bekapcsolódott. A legjobb pajtás Mr. Ito volt :-) És hogy ő ki? Imot fő-főnökének, Mr. Haradának az asszisztense. És igen, japánok, ugyanis a cég japán kézben van. Mr. Ito, akit én csak Itonak hívtam 28 éves. Tehát velem egyidős. Ellenben ő sokkal jobban tartja magát, mert én ugyan 20-nál nem néztem volna többnek. Szóval Ito nagyon megtalálta a hangot a lányokkal, főleg Dórival, akinél nem okozott gondot a nyelvi nehézség. Ito angolul, németül és japánul beszél tudomásom szerint. Labdázásban igazi király, sőt focizni is tud. Tanítgatta is Anit, több-kevesebb sikerrel. Dórival pedig csak dobálgatták egymásnak a lasztit. Dorcsinak annyira tetszett ez a szép szál legény, hogy már az 5. percben hozzáfutott és megölelte. És ha már volt akkor nála egy kis muffin, hát tömött egy jó darabot Ito szájába egy hangos HAMM kíséretében. Én láttam hogy Imot arca egy pillanatra lesápad. Ito a megrlepődéstől először szóhoz sem jutott. Én pedig jó hangosan felnevettem, hogy oldjam a feszültséget, hiszen a japánok sokkal konzervatívabbak mint mi, tudomásom szerint az ilyen bensőséges megnyilvánulást nem tudnak hová tenni. Hát Itonak fel volt adva a lecke, Dóri pedig csibészesen mosolygott rá, várta hogy mi lesz. Ito egy kis szünet után úgy döntött, jobban jár ha harap belőle egyet, még mielőtt megsértődik a gyerek. És utána vissza akarta adni a maradékot Dorcsinak! Azt hiszem Itot itt kedveltem meg igazán.

A családi nap tehát jól telt, főleg a gyerekek számára. Finom volt a vadpörkölt, Nina kétszer is kért belőle. Az ebéd utáni alvás persze kimaradt mindkét lánynál, így 4 óra körül indulnunk kellett. Mire kigördültünk a kapun már aludtak is hátul. Annyira elfáradtak, hogy fél óra autózás után simán ki tudtuk venni őket Apuéknál, lefektettük őket az emeleten, és még csak fel sem ébredtek. Imottal megvacsoráztunk, vártuk hogy felkeljenek a lányok. De nem akartak ébredni, mi pedig úgy döntöttünk hogy elindulunk az Ikeába, aztán haza, így is este 8 után értünk haza. Biztos jobb lett volna ha megvárjuk a csajokat, de már nagyon mehetnékünk volt. Anett mesélte, hogy Dóri ébredés után nagyon keresett, sírt is :-( A szívem majd megszakadt, de akkor már késő volt... Nina persze ügyet sem vetett a dologra, hiszen jó előre szóltunk nekik hogy ők maradnak a Mamáéknál és nyaralnak szülők nélkül egy-két napot. No aztán Dorcsa is hamar megvígasztalódott, és immár 4. napja élvezik a szülő-mentes életet. Én pedig minden este konzultálok Anettal skype-on. Így nagyjából képben is vagyok.

Vasárnap az érdi szuper játszóteren voltak. Imádták, szokás szerint! Volt csúszda, mászóka, vizezés és homokozás minden mennyiségben.

Hétfőn Margit-szigeten voltak. Tömegközlekedtek, ez mindig nagyon bejön. A Margit hídon Anyu és Dóri fent maradtak a villamoson, Ani nagy meglepődésére. Biztos nem voltak elég gyorsak, ezt a kérdést még nem sikerült tisztáznunk skype-on :-) Nina aztán csak nevetett, Anettal pedig várták a utazókat. Nina lovagolt, állítólag amint meglátta a lovakot repült szinte feléjük, így nem volt kérdés - lóra ülni életbevágó volt. Dóri is felült a lóra egy-két simogatás erejéig, de ő nem került akkora transzba mint a nővére. Hiába, úgy tűnik nem volt hiába az a néhány hónap lovaglás. A játszóterezést sem lehetett kihagyni, egyből mindegyik játékot ki kellett próbálni. A legnagyobb csúszda sem okozott volna gondot Ninának, már persze ha fel tudott volna rá mászni :-)  Dóri galambokat kergett, ez nagyon tetszett neki állítólag. Majd kivisszük a Széchenyi térre itt Győrben, itt is futkoshat utánuk. Én még gyerekkoromból emlékszem a szökőkútra. Persze a csajokat sem hagyta hidegen, Nina már oda felé meg akarta mosni benne a lábát, amit visszafelé meg is tett :-)

Mindezek után jött a Margit-szigeti állatkert, ezen belül is a híres lovaglás, amit már fent említettem. Hazafelé a Móricz Zsigmond körtére beültek a Mekibe, mindketten kaptak egy-egy Happy Mealt. Ajándéknak pedig poharat választottak. A napuk csodás volt, kitikkadtak rendesen. Persze alvás szigorúan csakis buszon hazafelé, előtte szó sem lehet róla, hiszen esetleg lemaradtak volna valamiről. Délután pedig átjött a szomszéd kisfiú, Boti, aki Dorcsival egyidős. Együtt fürdödtek a medencében, ugyanis a Nagypapa meglepte a lányokat egy nagy méretű felfújható csodával. A hancúr benne garantált, már a méretei miatt is. Elfér benne a krokodil is, egyszóval szuper. 

Kedden pedig a Velencei-tóra mentek fürdeni. Az idő remek volt, a víz meleg, és hát ott volt a Papa, Mama és Anett. Nináékat nehéz volt kivenni a vízből, volt gumimatracozás, krokodilozás, pancsolás. Dóri nem sokat ült az  úszógumiban, sokszor a Mama fogta és úgy hancúrozott. Nina pecázott a Papával, nagyon tetszett neki. Halat nem sikerült fognia, csak Anettnak, de azt az egyet is megsimogatta :-) Dóri inkább béka-párti. Néhány gyerek fogott a parton békákat, és ezek csuda érdekesek voltak a számára. Persze nem maradhatott el a lángosozás sem, és fagyit is kaptak a pandúrok. Az eddigi nyaralásuk eseménydús volt, és szokásukhoz híven most is hazafelé, az autóban aludtak egyet.

Mi pedig itthon kiéhezve várjuk a híreket a lányokról, minden este beszélünk skype-on Anettal. És közben megesz minket a sárga irigység. Már alig várjuk a pénteket, akkor találkozunk a csajokkal. Unatkozni továbbra sem fogunk, Balatonboglárra megyünk Ritáékhoz, ott is maradunk egész vasárnap reggelig. Anyu is jön velünk, és aztán itt is marad jövő héten végig. Utána pedig Miskére megyünk, Anyu testvéréékhez. Ez a nyár eddig nagyon szuper, sokfelé megyünk, és bár a közös nyaralás 1-2 nap, ezt is értékeljük! Főleg ha együtt vagyunk a lányokkal!

Csütörtökön reggel indultunk Eszti mamáékhoz, busszal és vonattal utaztunk. A haditerv ugyanis a következő volt: Székesfehérvárról nem éri meg Imotnak eljönni értünk Győrbe, és utána elhozni minket Érdre. No és persze mekkora buli a lányoknak, ha együtt tömegközlekedünk. Nekik az is volt :-) Imot pedig utánunk hozta a ruháinkat, amit előző este betett az autóba. Fehérvár-Érd nem nagy távolság, vagy legalábbis nem akkora mint Fehérvár Győrszemere. Először busszal mentünk Győrbe, onnan vonattal  Budapest-Kelenföldre, majd ismét busszal - Érdre.  Mindezt egy alig múlt 3 évessel és egy 19 hónapos gyerekkel. 9 óra után indult a buszunk Szemeréről, és ahhoz képest, hogy eredetileg nem terveztem egy kis táskánál többet vinni, hoztunk egy nagyobb oldaltáskában váltóruhát, popsitörlőt, pelenkát, Anna Peti és Gergőt és Mondókáskönyvet, színesceruzát és papírt, és két iszit. A lányok hátán volt a hátizsókjuk, amiben innivaló és rágcsa lapult, hogy valahogy átvészeljük a nyűgösebb időszakokat. Na és Ninának kellett hozni még egy kis kosarat, amiben lapult egy mindennél fontosabb harisnya, egy fél pár cipő és virág a Mamának. Dóri pedig úgy döntött, hogy motorral vág neki ennek a kb. 140 km-nek. Az elején nem gondoltam át a dolgot, nem tulajdonítottam ezeknek nagy szerepet, hiszen a lányokon van a cucc nagy része, nekem egy nagyobb váltáskám van, meg ha úgy alakul akkor a motor. Ehhez képest, a hátizsákok nem mindig bizonyultak kényelmesnek, és ha Nina nem hordta, akkor már Dóri sem. A kosár kifejezetten akadályozta Ninát a fel- és leszállásnál, így ezt is én kaptam meg. Dórit pedig nagy részt a kezemben kellett cipelnem, mert ha arra vártunk volna hogy mikor unja meg a nézelődést, akkor az összes csatlakozást lekéstük volna. El tudtok képezelni egy oldaltáskával, két kisméretű hátizsákkal, egy motorral, kosárral és egy darab 1,5 éves lánnyal a kezemben? Nem? Pedig ilyen is volt :-) Mindkét csatlakozásnál volt 20-30 percünk a jegyvásárlásra és a nézelődésre, és belekalkuláltam az esetleges késéseket is. Amin végig aggódtam, hogy ha Nina secc-perc alatt kiitta a 4 decis Kubuját, és ha "rossz" helyen jön rá a pisilhetnék, akkor mit fogok tenni. Szerencsére bírta egészen Kelenföldig, ott pedig van nyilvános WC. Az érdi buszt sem késtük le, és szerencsésen megérkeztünk fél 1 után Érdre. A csajok élvezték az utat, főleg a vonatot. Nem mertem kockáztatni, IC-vel jöttünk. Szerencsére ezen a vonaton volt néhány asztal is a 4-es üléseknél, így volt lehetőség a rajzolásra, mesélésre. Dorcsi aludt is egyet, úgy kellett felkeltenünk a leszállásnál. A karom elzsibbadt, és mindig segítséget kellett kérni a le- és felszállásnál, ami szerencsére nem okozott gondot, mert mindenki készséges volt velünk. A Papáéknál pedig mindig remek lenni, Eszti mama is nemsokára megérkezett a munkából. A csajok kaptak egy nagyobb felfújható medencét, amit Dóri tudott egyelőre csak kipróbálni, ugyanis megint esik az eső és hideg van. Anett muffint sütött, volt dinnye is, úgyhogy minden eszméletlen jó. Nina fél dinnyéket képes enni, még levegőt sem nagyon vesz két falat között. A kezdeti idegenkedés után már Dorcsa is tömi magába a dinnyefalatokat, úgyhogy közelharc folyik a gyümölcsért is.

Apropó, harc... Mostanában Nina az agresszív korszakát éli. Ez nagyon új nekünk, néha voltak nehezebb időszakok, de ütögetés, csapkodás, harapás és szándékosság így együtt még nem. Próbálgatja a határait. Zsazsával és Anyuval beszéltem erről, de egyelőre úgy tűnik hogy nem hatja meg a szép szó, muszáj büntetni. A büntetés általában mesemegvonás. Érdekes az ügy, mert utólag mindig szánja-bánja ha pl. a tesót megcsapkodta, de sajnos már egyre nehezebben hagyja abba, kérésre még véletlenül sem. Sőt, már engem is próbált megcsapkodni. Ilyenkor hátulról átkarolom és megfogom a kezét, és lassan megnyugszik. Remélem nemsokára kinövi ezt, elég furcsa hogy a tündéri kiegyensúlyozott kislányunk néhány pillanatalatt kis fúria tud lenni, aki t semmi sem tud megállítani, igazi forgószélként tarol. Szeretném kitalálni hogy mi bántja, mitől lesz agresszív, de egyelőre úgy tűnik hogy egy kis semmiségen is fent tud akadni, amit régebben simán lekezelt. Biztos Dorcsira féltékeny, egyre nagyobb a tesó, egyre inkább hasonlít rá, lassan beszélni is fog. Ez tuti ijesztő egy háromévesnek, eddig ő volt a nagy, a szuperokos és szuperügyes. Szerencsére Dórinak továbbra is nagy és szuper Nina, imádja őt, mindig megsimogatja ha sír vagy dühöng a tesó. Folyamatosan utánozza, másolja a nővérét. Akkor biztos sokkal rosszabb lenne ha nem lenne ez az imádat a nővére felé, és komolyan venné a bántásokat. Mázli, de hamra túlteszi magát rajta, bár többnyire nem érti a heves kitörések okát. Jó lenne valami tuti recept, de minden gyerek és eset más. Én csak abban reménykedem hogy egyikük lelki világában sem okozunk szülőként sérülést, hiszen annyira szeretjük őket... Előbb-utóbb minden változik, a nehéz időszak is el fog múlni... Addig pedig jó lenne ép elmével megúszni ezt az időszakot, és talán a hajunk sem hullik majd annyira ezektől a kis pulykáktól ;-)

Tavaly nyáron óriási buli volt Ninának Zsazsa, illetve akkor még Jusa néni medencéje. Egy évvel később ez mit sem vesztett népszerűségéből. A jó időt már alig vártuk, no meg persze hogy kellő hőfokú legyen a medence vize. Sajnos az utóbbi időben nem kedvezett nekünk az időjárás, és eddig a nyár folyamán egyszer sikerült megmártózni a lányoknak a vízben.

Felszerelkeztünk, de nem vittük az összes viziszörnyet. A krokodil sajnos kilyukadt, így otthon maradt reparálásra várva. De volt úszógumi, és Zsazsa matraca is, amibe szuperül belel lehet ülni és még a gumiállatok is elférnek benne. Nina vehette először birtokba a medencét, mivel épp aludt Dorcsi. Nagy volt az öröm, főleg hogy idén már leér a lába a víz aljára. Hihetetlenül bátor volt, noha a víz a mellkasáig ért, néha nyelt vizet. is De meg sem kottyant neki, nem ijedt meg, egy kicsit prüszkölt, de ment tovább. Zsazsa megadta az első úszóleckét is,  de egyelőre nem ígérkezik úszóbajnoknak Bongyorka.  Ezt persze nem bánjuk, a fő hogy szeressék a vizet, és ezzel úgy tűnik egyelőre semmi gond.

Teri Mama a medence mellől szurkolt Ninának. Mivel ő nem tud úszni, a "partról" játszott Ninával. Nagyon büszke volt természetesen az unokájára. Dorcsa később ébredt, de még épp időben egy kis pancsoláshoz. Neki egy kicsit hideg volt a víz, de az első alkalomhoz képest jót alakított. Beleült az úszógumiba, és Nina kergette a másik krokkós úszógumival. Jól szórakoztak, de néhány perc múlva kivettük Dórit, aki a későbbiek folyamán a medence szélén rugdosta a vizet, és együtt fröcsköltük Zsazsát és Ninát. Ez roppantul tetszett mindenkinek. De sajnos elmúlt a napsütés, és nekünk készülődnünk kellett lassan haza Apához.  És persze Nina szája már kékült is  volna,  ha sokáig bent hagyjuk. Hiába jött ki a medencéből, a második percben már vissza is akart menni. Egy kis sütizéssel azért le lehetett venni mindkét csajt a lábáról. Mama fincsi sütije mindig jól jön, de azt hiszem a képek inkább magukért beszélnek.

A múltkori győri nyarlásról kaptam néhány képet, amik igazán jól sikerültek. A kedvenceim felkerülnek az oldalra is, némi magyarázattal.

Mindig nagyon nehéz eljönni a Mamáéktól, az ütőkártya a kezemben az, hogy Apa már otthon vár ránk. Mostanában tényleg keveset találkoznak, és hát Apával remekül lehet hancúrozni, úgyhogy repülni kell hozzá haza. Ő pedig bármennyire fáradt, mindig szakít időt arra hogy bohóckodjanak egy sort lefekvés előtt.

Este hazafelé tartottunk Érdről, Nina pedig este mesét kért. Szokás szerint vadászosat :-)

A beszélgetésünk így zajlott:

Én: Oké Ani, vadászos mese lesz. Ki legyen benne? Apa, és még...

Nina: És még, és még legyen benne... mondjuk Anna!

É: Jó, valakit még szeretnél?

N: Igen, igen, mondjuk... Anya

É: Ennyi?

N: Nem, nem, még Dórika is legyen benne. Meg Dió!

É: És hogy legyen, kicsik vagytok, vagy már megnőttetek és tudtok Ti is lőni?

N: Igen, igen, már nagyok vagyunk. Olyan nagyok, hogy nekem nagy puskám van. És úgy legyen, hogy ülünk a lesen mindannyian és Dórika lát egy óriási vaddisznót, távcsővel,  mert nem tud még lőni. De majd megtanítom. És nekem nagyon nagy puskám van.

É: És addig Anya mit csinál?

N: Addig Anya őzbakot lő. Nagyon ügyesen. Mint Anna, csak csak én óriási vaddisznót lövök.

É: Oké! És Apa mit csinál?

N: Apa? Apa szivárványt tereget addig! 

Összeszokni még mindig nem sikerült rendesen Ninával, amikor jött a következő nyári programunk, Attilláék meghívtak magukhoz Surdra egy hétvégére. A meghívás csak kettőnkre szólt, így a lányokat elszállásoltuk Teri Mamáékhoz. Péntek helyett pedig már csütörtök este vittük a lányokat, ugyanis Imot egyik főiskolai barátja - Hegyi - Győrbe látogatott, és a fiúk elmentek sörözni. A sofőr természetesen én voltam, így a csajok 4 napot töltöttek a Mamánál. Persze ők ezt egy percig sem nehezményezték, nekünk már egy kicsit jobban fájt a szívünk. Imot már számolni sem akarta hány napot töltött el nélkülük, de nem volt mese, kikapcsolódni és egy kicsit kettesben lenni nekünk is kell. Idén úgy tűnik a nyaralást, mint fogalmat egyátalán nem ismerjük...  Surdon sem voltunk kiszolgálva, főztünk, takarítottunk, jó volt, de azért még jobb lenne egy hétre elszabadulni itthonról családosan, ahol nem kell füvet nyírni és barkácsolni, főzni, vasalni vagy  akár takarítani. Csak együtt lenni reggeltől estig. Talán szeptemberben lesz egy ilyen hétvégénk, nagyon szeretnénk ha összejönne. 

Zala megyében van Surd, és a megszállási haditervnek az első része nem ment éppen zökkenőmentesen. Az első találkozási pont Székesfehérváron volt. Imot előző este elvitte magával az összes cuccunkat. Illetve csak a tervezett összeset. Mert a piperecikkeket nem tudta, hiszen azt reggel én is használtam, majd felhívott hogy a kedvenc tönkölybúza párnáját nem tette el, ami van vagy 5 kiló, legyek szíves elhozni. Szóval a kis lenge táskám helyett bepakoltam a hátizsákba, ami igen nehéz lett. Busszal mentem. Enni már nem volt időm, mert bár úgy számoltam ki hogy a csatlakozásig lesz 15 percem, a busz később ért be így örültem hogy még felszálltam a fehérvári buszra. Éhes voltam, tömegnyomor volt,  nagy nehezen találtam még ülőhelyet is. Emeletes buszon utaztunk, amin tetőablak volt. Az indulás utáni 20 perccel zuhogni kezdett az eső... És persze hogy a tetőablak nem zárt rendesen. És persze hogy egyetlenegy helyen nem... Hát igen... Naná hogy egyedül rám csöpögött az összes víz. Ha lett volna nálam esernyő komolyan kinyitom és úgy utazom... De nem volt, így majdnem totál vizes nadrággal szálltam le Fehérváron. A buszon büdös volt, nem volt oxigén, egymás hegyén hátán az emberek. De nem is mindez dühített fel, hanem az hogy a fiatalok természetesen nagy százalékban ültek, és ezért szinte bármit megtettek. A felszállásnál nyomultak a legjobban. Két nagymama volt az unokáikkal, eléjük is simán bevágtak, nehogy már nekik legyen ülőhelyük. Szerencsére maradt, de akkor is nagyon feldühített ez a viselkedés. Látszik hogy elszoktam a tömegközlekedéstől...

Surdra este érkeztünk, vacsoráztunk és a fiúk mentek ki vadászni. Sajnos egész hétvégén nem sikerült lőniük vadat, pedig vasárnap még hajnalban is visszamentek. Így az uram alig aludt valamit. Nagyon jól éreztük magunkat egész hétvégén, szombaton vadásznapon voltunk a helyi vadásztársaságnál. Itt lőttünk nyíllal, és légpuskával is. Utóbbi nagyon jól ment nekem, az előbbi pedig Imotnak :-)

Vasárnap ebéd után jöttünk haza, persze zuhogott az eső Szemerén. A lányokért hétfőn mentem el, előtte még regeteg dolgot intéztem a városban. A csajok nagyon édesek voltak, a Mamánál jól viselkedtek, jól ettek, csakis szuperlativusokban beszélt róluk a Mama. Este nagy bulit csaptunk itthon, hancúroztunk egész a lefekvésig. Ninának elkészült az emeletes ágya, így ő fent alszik az emeleten. Nemsokára, ha Dórika is elég nagy lesz akkor ő költözik az alsó szintre, és a rácsos ágyat eladjuk. Felszabadulna akkor végre egy kis hely, ezt már alig várjuk. Mindenesetre addig is egy kép, Dóri így alszik esténként a rácsos ágyban :-o) Biztos a menekülésről álmodik :-)

A héten sok dolgunk volt eddig, kihasználjuk a jó időt. Minden reggel medencét állítunk fel, vizet engedünk bele. Tegnap a sátrat is fel kellett állítani. Ma délelőtt pedig kigazoltuk a veteményest, amit megint nagyon felvert a gaz. Úgy tűnik jövőre már nem fogunk ennyi mindent vetni, munka mellett ezt lehetetlen lesz rendben tartani. Zsazsától kapott paradicsomunk a legnagyobb ámultatunkra irtó jól érzi magát, rengeteg apró szemű paradicsom ékeskedik rajta, és még virágzik is. Remélem jó termés várható rajta, Nina nagy gonddal óvja és vigyázza.

Holnap megint megyünk Győrbe, csülköt kell vennünk Attilláék esküvőjére. A csajokat reggel beviszem a mamához, előtte megvesszük a hentesnél a húsokat. Aztán elviszem a klímáshoz az autót, aki remélhetőleg meg fogja csinálni nekünk. Hetek óta ezzel kűzdünk, most már aztán igazán jónak kéne lennie. Én visszabuszozok és sétálok Győrújbarátról a Teri Mamáékhoz, este pedig felvesz minket Imot. Pénteken pedig buszozunk és vonatozunk a lányokkal, ugyanis Érden töltjük a hétvégét. Imotnak egyszerűbb így, nem kell feljönnie Fehérvárról Győrbe, aztán  Érdre. A lányok meg imádni fogják a tömegközlekedést. A vonattól mindig extázisba jönnek :-) Szombaton esküvőre vagyunk hivatalosak, a lányokra addig Eszti mamáék vigyáznak. Vasárnap pedig jövünk újra haza.

Hiába, itt a nyár, végérvényesen kiköltöztünk az udvarra. A lányok be sem jönnek a levegőről, ennek folyományaként sok elmaradásom van... Takarítani szigorúan alvásidőben, már ha van olyan szerencsém, és alszanak :-) Nina mégsem jár oviba, kihasználja a nyári szünetet. Újra összeszoktunk, nem ment azért annyira könnyen. De kezdjük csak az elején, jó két héttel ezelőtt...

... Érdre utaztunk nyaralni egy egész hétre. Nagyon élveztük, a lányok imádnak ott lenni. Eszti Mama óriási kedvenc, no de persze nem maradhat el mögötte Papa sem . Megint nagyon jó volt otthon, Apukám altatta Dórit, játszott velük, Anyu pedig szokás szerint minden gondot levett a vállamról. Ha ő otthon volt én akármit csinálhattam, amit alaposan ki is használtam. Végre lazítottam egy kicsit. Az a szuper Érden, hogy alapvetően sokan vagyunk. Otthon van a Papa, Mama, és a Anett is, hétvégén pedig jön Csilla. És akkor még nem számoltuk a szomszédokat, Hunort aki remekül ért a gyerekek nyelvén, két cicájuk van, és már lassan 17 éves lesz, szóval megfelel Nina ideáljának ;-) A szomszédban pedig ott van Andi és Boti baba, aki egy kicsit idősebb Dorcsinál. Na és az érdi ovi!!! Mama ott dolgozik, és az egy csoda-hely. Először is rengeteg a játék, az udvaron sokkal több a lehetőség a hancúrozásra mint Szemerén, no és lehet motorozni is. Kell ennél nagyobb boldogság? A mama délutános volt a héten, így fél 11-kor indult dolgozni és este 6 körül ért haza. Kedden elvitte Ninát magával dolgozni :-) Na persze Nina szigorúan az óvodások felhőtlen életét élte. Remekül beilleszkedett a csoportképbe, mintagyerek volt. Naná, hiszen mindig ez van amint kitesszük a lábunkat itthonról. Annyira jó gyerek volt, és olyan jól érezte magát, hogy az óvó nénik kérték Anyut hogy vigye őt legközelebb is. Így lett Érden óvodás a nagylányunk.

Szombaton a nagyszüleimhez mentünk, Imot fát vágott a Dédipapával, az én nagypapámmal. Remekül éreztük magunkat itt is. Délután is felmentünk, akkorra már elkészült a felejthetetlen cseresznyés rétes. A lányok a gyönyörű kertben játszottak,  és  persze Rodzsi kutyusra is volt energiájuk. Ő sajnos nem részesült olyan kiképzésben mint Dió, így egy idő után fogta magát és továbbállt - fő a békesség.

Kedden ellátogatott Érdre Andi barátnőm. Együtt rajzoltak Ninával, sőt Andi kapott egy értékes rajzot, és abban a kegyben részesült, hogy a Dinó nyakát és fejét ő színezhette ki. Később Lui is befutott új Ribizli nevű autójukkal.  Jót beszélgettünk, a lányokat elbűvölte Andi és Lui. Sütöttem pizzát, és nagy sikere volt. El is fogyott mind, úgyhogy nem panaszkodott senki :-) 

Szerdán játszótereztün, ami sajnos elég messze van tőlünk, így autóval kellett mennünk. Ilyen szuper játszótéren még nem voltunk. Műfüves, rengeteg ülőhellyel a szerencsés szülőknek, óriási homokozó, de ami a legfontosabb: ivókút. Hát ez valami csoda volt, a gyerekek egyfolytában oda járkáltak. A homokozóba hordták a vizet, olyan sárosak lettek, hogy úgy kellett őket tetőtől talpig lemosni. Dórikánk is szorgosan hordta csepp kis vödrében a vizet, épült a homokvár, körülötte a vizesárok. Egyszóval nagy volt a buli. Dóri új produkcióra is szert tett. Most már ő is úgy csúszik le a hintán, hogy előtte meghimbálja magát a rúdon. Volt is nagy ilyedtség a többi szülő részéről, hogy egy ilyen kis törpe mindjárt leesik. Mert persze azt mondanom sem kell, hogy nem a kicsiknek való csúszdán próbálkozott, hanem a legnagyobbon, aminek az első lépcsőfokára még Ninát is úgy kellett feltennem. Szó szerint haza kellett őket ráncigálni onnan, és meg kelett ígérnem hogy legközelebb is eljövünk ide.

Szombaton a Múzeumok éjszakájára mentem a Keresztanyámmal.  Aki esetleg még nem volt ilyen rendezvényen, annak elárulom, hogy este 6-tól hajnali 2-ig egy karszalag megvásárlásával a programban részt vevő múzeumok akármelyikét meg lehet látogatni. Sőt, múzeumbuszok vittek minket A-ból B-be. Rengeteg helyre eljutottunk, voltunk a Labirintusban - itt sikeresen eltévedtünk, úgyhogy a bejáraton jöttünk ki :-o) - a Nemzeti Múzeumban, a Szépművészetiben, a Terror Házában, a Néprajzi Múzeumban és a Nemzeti Bankban. Ez utóbbiban vertem magamnak saját érmét, és készítettem saját arcképes fabatkát. Rengeteget talpaltunk, de a társaság jó volt, kaptam szendvicset és szénsavmentes vizet is, úgyhogy szuper volt minden. A Nemzeti Múzeum tetszett a legjobban, és legközelebb a Sziklakórházat is jó lenne megnézni. Beterveztük ezt mi is, de annyian várakoztak előtte, nem akartuk az időt vesztegetni rá.

Vasárnap indultunk haza, Imot már nagyon várt minket. Egy hétig volt nélkülünk, nagyon hiányoztunk neki. Dióval - egyetlen társával a héten - beszélgetett, amit ő rendkívül élvezett. Vasárnap volt Apák napja, amit a rossz idő ellenére sikerült egy cukrászdai látogatással megünnepelni.

Hétfőn elmentünk az oviba, de Nina nem akart ott maradni. Úgy állapodtunk meg, hogy nyári szünet van, ha nem akar, akkor maradhat otthon is. Így megkezdődött itthon a délutáni alvás körül i harc. Nina kijelentette, hogy a Mamánál és az oviban alszik, de itthon nem álmos, és nem fog aludni. Ilyen tudatossággal szemben nehéz dolga van az embernek.  Főleg azért, mert Dorka jól alszik, vele egész addig nincs gond, amíg az imádott nővére mást akar csinálni. Ugyanis akkor ő sem álmos, és ha esetleg el is alszik, nagyon hamar felébred Nina csivitelésére. Akkor pedig estére nyűgös lesz, persze Ninával együtt, és az ördögi kör beindul. Mostanra már közel 50 %-os  alvási sikerről számolhatok be. De nem adom fel, lesz ez még jobb is.

Ez a bejegyzás most Dorcsiról fog szólni, vele is nap mint nap annyi érdekesség történt, olyan sokat tanul egy-két pillanat alatt :-)

Sőt, a Teri Mamánál töltött időszakról nem is meséltem még, mostanra már elég sok információval rendelkezem. Amikor Ninával kirándulni mentünk, ugyebár Győrben volt a Mamánál egyedül, ez volt az első alkalom hogy ott aludt a nővére nélkül. Remekül érezte magát, biztos vagyok benne hogy egy cseppet sem hiányoztunk neki, annyira lefoglalta őt a Nagyi és Zsazsa. És hogy ki az a Zsazsa? Hát a Jusa néni! És ki az a Jusa néni!? Hát Teri Mama szomszédja, akit rajongásig szeretnek a csajok. Imotot és a bátyát is Zsazsa pátyolgatta régen, eszméletlen sok sztori kötődik a nevéhez. Szóval Zsazsa nagy kincs, főleg azért, mert van nála gang-gang. A sztori a következő: Dóri reggel ébredés után lebattyog a lépcsőn, megáll az ajtaja előtt és kiabál a jellegzetes követelőzős hanglejtésével: Zsazsa! Zsazsa! És ő pedig ajtót nyit. Beballag a lakásba - mintha ott lakna - és a követekezőt mondja: Va-va! Va-va! És Zsazsa odaadja neki a játék kutyusokat. Térül-fordul, körbenéz, láthatóan vár még valamit, mire Zsazsa megkérdezi hogy mit szeretne. A válasz: Gang-gang! Majd a mutató ujját a magasba emeli és közli: Egyet! Ugyanis mindennap egy csoki jár nekik, nem több. Persze nem egy Balaton-szelet méretű csoki, hanem egy Celebrations csoki. Tutira veszem hogy már megvan a kedvence és azt válogatja ki. Mama ugyanis azt a megállapítást tette, hogy a felkínált ételből, például eperből minden esetben a lehető legnagyobbat választja ki. Hiába, ez már a verseny része, hiszen Nina mellett a cél az elérhető legtöbbet megenni mielőtt az elfogyna :-)

A híresen rosszevő és keveset alvó gyermekünk egészen megváltozik ha nem otthon vagyunk. Ez érvényes bármelyik mamánál eltöltött időre, a lényeg hogy ne legyek a képben. Dorcsa egész egyszerűen zabál, sőt már odáig "elfajultak" a dolgok, hogy kétszer ebédel. Egyszer fent a Mamánál, másodszorra lent Zsazsánál, a cél: Iminek minél kevesebb maradjon. Imi a másik kedvenc a Dózsa György rakparton. Hiába, ő az egyetlen férfi, és hát mint igazi nőnek incselkedni kell vele! Nina és Dóri nagyon szeretik Imit is, vele és Katival teljes a kép. Kati pedig Imi kedvese, sőt Zsazsa iskoláskori barátnője.

Dóri bólintással és fejcsóválással jelzi az igen és a nem szavakat, de hogy hogy... Majd leesik a feje a függőleges "igen" jelzésnél ;-) Haláli, teljesen beleéli magát. Mindent elmutogat, mindent elér ezzel. Lehetetlen nem érteni őt, és ha valamit elsőre nem értünk meg, tovább próbálkozik, nem adja fel. Hihetetlen gesztikulációja van, olyan arcokat vág hogy fetrengeni tudunk a nevetéstől... És persze rengeteget tanul Ninától, meglátszik hogy van tesója. Nina pedig szívesen tanítja, az ő érdeme hogy Dorcsi ilyen gyorsan megtanult bilizni, sokszor mesél és "olvas" neki, együtt játszanak és rosszalkodnak. Ha Dórival rossz a kedve, Nina egy nevetéssel el tudja intézni, és együtt kacagnak tovább. Hiába, roppantul édesek ezek a lányok ;-)

A mostani időszak kedvenc elfoglaltsága: a borsóevés. Írtam már milyen szép lett a kertünk, íme egy fotó, amin éppen csemegézünk:

No és az alvás. Teri Mamánál kétszer alszik Dorka, míg itthon jó esetben összejön egy hosszabb alvás. És ráadásul ott ő kéri hogy aludhasson, bemászik a babakocsiba jelezvén, hogy eljött az idő. Kétszer alszik legalább 2-2 órát, és persze este sincs probléma, este beájulnak az ágyba, reggel 7-nél hamarabb egyik sem csivitel. Próbáltam Teri mama módszerét leutánozni, hiába, a kellő hatást sosem értem el...

A bilizéssel is remekül halad Dorcsi, most már az esetek 80 %-ában szól hogy szeretne ráülni, ritka a baleset, és nagyon élvezi a dolgot. Minden esetben meg kell dícsérni és tapsolni, igazán örül a sikernek és elvárja az éljenzést. Emlékszem, Nina ugyanilyen volt :-) Rengeteg hasonlóságot fedezek fel mostanra kettejük viselkedése között, noha alapvetően elég különbözőek.

Most egy hétre elmegyünk Érdre nyaralni, csak csajok. Irtó jó lesz, előre várjuk már! Onnan is fogok írni, viszünk fényképezőt is, megörökítjük a pillanatokat.

Elérkezett végre a várva várt nap! Hétfőn Nina nagyon sokára tudott elaludni az izgalomtól. Sok programot sűrítettek a napba, tartottam is tőle hogy nem fogjuk bírni... Szerencsére nem így lett :-)

Az előzményekhez azért hozzátartozik, hogy kihasználtam az egyedüllétet hétfőn. No nem pihentem vagy ilyesmi ;-) Hátul a kertben gazoltam, ami kitett jó 5-6 órát is. Persze nyilván azért volt ilyen hosszú idő, mert nem vagyok túl gyakorlott. Meg aztán elég alaposan is csináltam, minden apró kis gazt eltávolítottam. Lett is eredménye, gyönyörű lett a veteményesünk! Persze estére már sajgott a hátam és a kezem is. Mivel Nina elég későn aludt el, így nekem sem volt túl hosszú az éjszakám. Este 11-kor még előkapartam a fontos majdnem elfelejtett dolgokat, a naptejet, sapkát, napszemüveget. Utóbbit mégis sikerült szerencsésem otthonhagyni :-)

Reggel alig bírtam felébreszteni Ninát, de azért gyorsan összekaptuk magunkat. Fél 8-kor már az ovinál voltunk, amíg megérkezett a busz csúszdáztak és játszottak a gyerekek. 8-kor elindultunk, az első állomás Zirc volt, a Természettudományi Múzeum.

A múzeumba gyorsan haladtunk, beigazolódott a sejtelmem, miszerint Ninát nem fogja nagyon más érdekelni, mint a kitömött vaddisznó, szarvas, róka és a sas.

Fél 12-re érkeztünk Veszprémbe, 2,5 órát kaptunk az állatkertre. A kapunál vettünk Zoo-csemegét, így persze az első utunkba kerülő állatot meg akarta etetni Bongyorka. Jó nagy az állatkert, sokat sétáltunk. A legnépszerűbb állat az oroszlán volt, ide mindenképpen be akart mászni Nina.

Ebédre hamburgert és fagyit ettünk, igazán fenséges volt mindkettő. Az utóbbiból jó nagy adagott kaptunk, a fagyi körbenyalását Ninának még gyakorolnia kell.

A pihenő után végre olyan helyre értünk, ahol igazán lehetett etetni az állatokat. Lámák és pónilovak kaptak csemegét, erről készült videó is. Fél kettő körül már alig vánszorogtunk, ugyebár déli alvásról szó sem lehetett. Nina közölte, hogy ma igazán nehéz napja van, így legyek kedves felvenni a nyakamba. Hát, mit mondjak, bármennyire édes is volt, azért magammal sem akartam kiszúrni, így tovább vánszorogtunk. A lassú menet egészen a kijáratig tartott, ahol észrevettünk egy ugrálóvárat. Több se kellett, Nina új életre kelt! 6 perc letelte után alig tudtam kirángatni innen, és meg kellett ígérni hogy legközelebb is bemehet ilyen ugrálóvárba.

A Balcsi nem volt messze, így esély sem volt az alvásra, bár ezt utólag nem is bánom.

A hetünk igazán zsúfolt volt, igyekszem behozni a lemaradást :-)

Hétköznap nem történt sok érdemleges, hűtőmágnest készítettünk gipszből, rajzoltunk és festettünk sokat. Dórinak jön a következő szemfoga, úgyhogy az alvást is hanyagoltuk mostanában :-( Minden fognál reménykedem, hogy nem lesz olyan húzós, így talán most megússzuk majd 1 héttel a múltkori 2,5 hét nemalvás helyett.

Pénteken bementünk Győrbe Dórival, megkapta az idei utolsó kullancs-oltását. Ellátogattunk Teri Mamához is, aki invitált minket Gyurka bácsihoz cseresznye-szedésre. Mi pedig örömmel elfogadtuk, nem is dönthettünk volna jobban. Gyurka bácsi kertjében minden van, és ráadásul isteni finom minden. Ettünk epret, borsót és cseresznyét, alig bírtuk abbahagyni... Dóri megnézte a nemrég született kiscicákat is, többször is, nagyon aranyosak voltak! Gyurka bácsival összebarátkoztak, odabújt hozzá és nem is akart hazajönni.

Szombaton már nagyon készültünk Tarjánpusztára, az éves családi vadásznapra. Imot az ottani vadásztársaságnál vadászik, minden rendezvényre elmegyünk, például a vadászbálukon is voltunk. A társaság megítélésem szerinte elég nagy, most is szép számmal eljöttek a vadásztársak a családjukkal. Kisgyerekkel csak mi voltunk, de így is remekül szórakoztunk. A csajok elbűvölőek voltak, régen voltunk ennyire büszkék rájuk. Semmi hiszti, mindenkivel eljátszottak, Nina mindenkit leszólított :-) Egy ismeretlen bácsinak elmondta hogy hoztunk labdát, és ha akar akkor jöhet ő is focizni. Könnyen barátkoztak, Dorcsi is elképesztő volt. Az első 5 percben még ott sertepertélt körülöttünk, aztán eltűnt, megnézett mindent és mindenkit, nem érdekelte hogy a család merre van :-) Futkároztak, motoroztak, teknősbékát simogattak, labdáztak és labdáztak, fáradhatatlanul. Meglepetésünkre volt délutáni alvás is. Dorka babakocsiban, a hős apukája - nem kevés sör után és jaeger után - elaltatta. Nina és én pedig felmásztunk a vendégszoba emeletes ágyának tetejére, és ott aludtunk. Remek volt, főleg a Dórival töltött fognövesztős éjszaka után. Az emeletes ágy annyira megtetszett Ninának, hogy eldöntöttük Imottal, összeszereljük mi is az ő szobájukba az ágyat. Igen ám, csak hogy mivel 2 ággyá alakítható a mi emeletes ágyunk, és egyenlőre Dorka rácsos ágyban alszik, csak Nina ágyát állítottuk fel és festettük le, hiszen ő ebben alszik. A natúr ágyat Imot lefestette fenyő színűre, amiről persze előtte a lakkot le kellett csiszolni.  Most tehát  Dóri ágyának többi részével is ugyanezt kell tenni, nem lesz kis meló... El sem tudom képzelni hogy mikorra lesz készen, de azért reménykedünk ;-)

Alvás után jött pörgés 2000-es fordulaton, labdáztunk, de sajnos mindig begurult a laszti egy terepjáró alá, amit ki kellett piszkálni egy jó nagy bottal. No, ebben Nina jeleskedett, és mivel annyira tetszett ez a művelet nekik, ezért Dorcsi direkt begurította az autó alá a labdát, amit Nina nagy örömmel kipiszkált.

Ki ne felejtsem a nap egyik fénypontját, a TEREPJÁRÓZÁST! Imotnak van egy régebbi csak vadászatra használt terepjárója, amit most a család teljes létszámmal kipróbált. Az volt ám az igazi buli! Az autó Nina szerint billeg-ballagott, és jó erősen kellett kapaszkodni ki ne potyogjunk az útra. Ha jól számolom 3 vadászlesre kellett felmásznunk, ott jól körbenézni és csendbe maradni nehogy megijesszük a szarvasokat! Gondolom nem kell elmondani milyen csendben lehettünk két törpével :-) Azonban mégis láttunk az autóból egy dámszarvast és egy fácánkakast!  Nina és Dóri kipróbálták az autó tetején való utazást is. A terepjáró teteje ugyanis majdnem levehető, pontosabban egy része csatokkal van rögzítve, amit vadászat céljára le lehet emelni. Amolyan nagyobb fajta napfénytetőnek is lehetne jellemezni. A lányok felváltva ültek fent az autó tetején menet közben, Imot fogta őket, én pedig vezettem. Irtó jó volt, nagyon élvezték a lányok, sikongattak és ujjongtak. Maradandó élmény volt nekik, az tuti!  Imot pedig büszke volt rájuk, főleg hogy ennyire szeretnek az erdőben lenni!

Fagyizni is elmentünk Ravazdra, nagyon finom volt! Talán olyan finom somlóis fagyit még sosem ettem, mint ott. Utána visszamentünk Tarjánpusztára, fociztunk a focipályán. Innen csak az eső tudott elüldözni minket. Visszamentünk a vadászházba, ami annál is inkább volt fontos, mert a fiúk már nagyon megszomjaztak és sörre vágytak :-) Itt tovább bandáztak a lányok, mindenkit sikerült az ujjuk köré csavarni. Játszottak fiatalokkal és idősebbekkel, mindenkit elbűvöltek, Nina a szövegével aratott, Dóri pedig a termetével és gesztusaival lett népszerű. Nagyon elszaladt az idő, este 8 óra körül indultunk haza.

Másnap Teri Mamához mentünk ebédre, isteni babfőzeléket ettünk cseresznyés rétessel.

Délután elmentünk a Győri Vásárba ketten Imottal. Körbenéztünk, számunkra nem volt sok érdekesség, de a lényeg, hogy hoztunk kakasos nyalókát a lányoknak :-) Mire visszaértünk már indulhattunk is Ninával a CIRRKUSZBA! Igen ám, hihetetlen, de még szerencsénk is volt azzal hogy a múltkor nem jött össze a cirkuszi mulatság. Ugyanis Győrbe érkezett a fővárosi Nagycirkusz!!! Dórit Teri mamánál hagytuk, és csak kedden hozza haza az apukája. Kíváncsian vártuk hogy milyen lesz az elszakadás, még sosem volt a Mamánál Ani nélkül. Most is azért került erre sor, mert kedden ovis kirándulásra megyünk Ninával, és oda nem tud velünk jönni. Persze aggodalomra nem volt ok, simán ment az elválás. Nina azóta is gyakran kérdezi hogy hol van Dórika, nagyon hiányzik neki :-) Nekünk is furcsa hogy ő nincs itt.

Visszatérve a cirkuszra, az esti 6-os előadásra mentünk. A műsor jó volt, pörgős és rengeteg állatot mutattak meg. Az elején voltak az oroszlánok és tigrisek. Nina szinte eksztázisban volt, folyamatosan tapsolt, nagyon tetszett neki. A végére azért elfáradt már, közel 2 órás volt az előadás. A bohócokat nem igazán értette, szerinte nem voltak viccesek. Magyaráztuk hogy ők igazából barátok, csak folyamatosan veszekednek és rosszalkodnak. Nem érti hogy miért bántja az egyik a másikat - pl. miért gáncsolja el - hiszen tőlünk azt hallja hogy nem szabad ilyet csinálni és hogy ez egyáltalán nem vicces. Ugyanez a probléma felmerült az állatidomárnál, miért csapkodja a pálcájával az állatokat, hiszen az fáj nekik. Azt mondtuk hogy így idomítja őket, ez a jel arra hogy most két lábra álljon vagy leüljön az állat. Nem hiszem hogy elhitte, és meg is értem, hiszen egyértelműen nem esik jól valakinek ha megsuhintják egy pálcával. Egyértelműen az állatok tetszettek a legjobban nekünk, a produkciók is jó színvonalúak voltak - habár Imot nem emlékszik rá hogy valaha volt cirkuszban, én meg olyan kicsiként voltam, hogy a műsorra egyáltalán nem emlékszem - úgyhogy nem biztos hogy a mi véleményünk mérvadó. Legközelebb - ha már Dóri is elég nagy lesz - Budapestre megyünk a Nagycirkuszba, akkor kiderül minden :-)

Nagyon vártuk a hétvégét, újra együtt a család, Imot első hete ért véget az új cégnél. No és vezettem a C4-et!!! Hihetetlenül egyszerű, nem gondoltam volna hogy ilyen egy automata váltós autó. A bal lábat el kell felejteni teljesen, magától váltja a fokozatokat, bár furcsa hogy csak 4 sebességes.

De visszatérve a hétvégére, már 4 órakor hazaért Imot, péntekenként rövid napos :-) 5 óra után érkeztek Ritáék. Nagy volt az öröm, Nina megetette Sárát, Dorcsi pedig harcot vívott a játékokért. A végére már megbarátkozott ő is a helyzettel, de az eleje nem volt könnyű. Főleg hogy harcos kiscsaj, második gyereknek védeni kell az érdekeit. Ez Sárának még új volt, de amilyen béketűrő leányzó nem okozott gondot neki a helyzet. Edződik nálunk, az tuti ;-)

Szombaton nagyon rossz idő volt nálunk, egész nap esett. Megint fájt az Uram háta, most már komolyan gondolkodunk az orvoson. Időnként előjön a derékfájás, a múltkor több mint 1 hétig tartott. Most szerencsére másnapra kiheverte, de a szokásos nyafogást azért nem úsztuk meg. Délután tartottunk egy kis sétát, pipi- és rackajuh etetéssel összekötve. Nagyon jó volt! A gumicsizmák beáztak, a csajok a legnagyobb pocsolyákat nézték ki maguknak, mindkettő nadrágja csurom vizes lett mire hazaértünk ;-) És ha már a nedves dolgoknál tartunk... Nem adtuk fel Dorcsi szobatisztaságra nevelését, és meg kell mondanom elég jó eredményeket értünk eddig el. Büszke vagyok rá, amilyen picúr olyan okos!!! Sokszor ő maga szólt és bilire ült, és ha jobban tudnék rá figyelni  akkor pikk-pakk menne a dolog. No de azért a napi kétszeri mosás is megállja a helyét, az ágyneműt kétszer kellett újrahúzni :-) Ez egy ilyen időszak, csak ha jobb idő lenne könnyebben száradnának a ruhák.

Vasárnap: GYEREKNAP. Bár az idő korántsem volt napsütéses, azért mi nekivágtunk! A Radó-szigetre mentünk, Lúdas Matyi előadásra. Nem tudom ki ismeri a Bab társulatot, mi nem tudtuk mire számítsunk. Azt hittük amolyan hagyományos mese lesz, gondolkodtunk  rajta hogy elmeséljük előre a történetet. De ki emlékszik már arra hogy a három botütést hogy is érte el Matyi, mikor volt orvos, mikor kőműves, és a harmadikra már egyikünk sem emlékezett. De semmi gond, ugyanis a mese nem igazán szólt erről. Volt benne világválság, SMS-szavazás arról hogy hányszor bosszuljon Matyi, felfújható gumilúd ami leeresztett és még sorolhatnám... Matyi szerepében feltűnt egyszer egy kisfiú, egyszer egy kislány és utoljára egy apuka is a nézőtérről. Mi felnőttek roppantul élveztük, afelől már kétségeim vannak hogy Ani mit értett meg a bábszínházból. Mindenesetre a Bab társulat nagyon jó fej két férfiból áll, de legközelebb nem visszük el a lányokat egy ilyen bábszínházra :-)

Dorcsi nem igazán fogott fel a dologból sok mindent, neki a gyerekek tetszettek és főleg hogy ki mit eszik és hogy hogyan tudna kuncsorogni egy kis gang-gangot - ez jelenti nála az enni- és innivalót. Ebédre Teri Mamához mentünk, aki aztán igazán sok finomsággal készült. Degeszre ettük magunkat! A csajok óriásit aludtak délután, mi jót beszélgettünk. Az idő igazán borúsra fordult, így már nem mentünk vissza a gyereknapra, cserébe otthagytuk a lányokat a Mamánál. Nagyon örültek neki, igazán nagyon szeretnek a nagyiknál lenni. Ez óriási mák számunkra, így tudunk csinálni egy kis szabadidőt kettőnknek. Ma is élvezzük az édes semmittevést, nem főztünk, filmet néztünk, beszélgettünk egymással, sőt cukrászdába is mentünk, ami nem volt nyitva. Szívfájdalom, de ma nem nyitott ki a kedvenc cukrászdám, így hoppon maradtam :-( Itt, illetve Győrben a bécsi cukrászdában készítik a legfinomabb somlóit. De ez nem tudta elrontani a mai napomat! Be kell vallanom hogy hiányoznak azért a lurkók, furcsa dolog ez. Az ember alig várja hogy egy kicsit tudjon magával és a párjával törődni, mert azért meg lehet őrülni az állandó nyüzsgéstől és időhiánytól. Amikor meg rászakad az IDŐ, akkor meg nem tud vele mit kezdeni, és hiányozni kezd amitől egy-két nappal ezelőtt meg tudott őrülni. Hiába, tartalommal és élettel igazán a lányok töltik meg a mindennapjainkat, nélkülük már mi sem tudjuk maradéktalanul jól érezni magunkat. No persze nem panaszkodom, mert kell a szabadidő és a feltöltődés, és szerencsére ilyen remek nagyszülők mellett nem nehéz kikapcsolódnunk ha ahhoz van kedvünk. Nyáron a csajok Anyuékhoz is mennek 1 hétre. Ilyen sok időre még nem szakadtunk el egymástól, igyekszem majd lefoglalni magam munkával. Az pedig nem lesz nehéz, a házban és körülötte adja magát a sok feladat.

Kedden, azaz holnap megyek a csajokért, de előtte elvégzem a nagybevásárlást és a fontos ügyeket. Kiélvezem még azt a néhány órát amíg egyedül vagyok, aztán beindul itthon az élet! Már alig várom!

Kedden vártuk Teri Mamát, hiszen nagy dologra készültünk. Cirkusz!!! A hétvégén járt  nálunk a faluban ez a társaság (de akkor ugyebár elutaztunk), így Tétre - a szomszéd városba - mentünk, hétfőn és kedden ott tartottak előadást. Ne egy nagy cirkuszra gondoljatok, egyszerű kis társulat, néhány lóval, lámával és kutyával. Tavaly is a Mama vitte Ninát, akkor még nagyon picúr volt Dorci. Nagy volt a sikere a cirkusznak, így megígértük Bongyorkának hogy legközelebb is elmehet. És most is a nagyit választottuk, hiszen olyan keveset tudnak együtt lenni! Bevallom én is szívesen megnéztem volna az örömét, de nekem még annyi jó pillanat marad aminek a mamák nem lehetnek a részesei. Na, lényeg a lényeg odaértünk, készültünk, Nina felspannolva. De gyanúsan kevesen voltak, rajtunk kívül hárman. Az egyik cirkuszi bennfentes mondta, hogy ha nem lesz meg a létszám nem indítanak előadást. Puff neki, drassoltunk nagyon, közben megnéztünk 5 pónilovat és egy lámát. De csak nem jött a nép, így az előadás elmaradt. Nagy volt a csalódás, de azért Nina igazán jól viselte. Megbeszéltük hogy kárpótlásul elvisszük majd valamikor a Budapesti Nagycirkuszba, ha már nagyobban lesznek a Hugival. Addig meg marad az állatkert, a kevés látogató esetén is nyitva van.

A keddi nap legjobb híre, hogy Dorci bilibe pisilt végig!!! No azért nem kell elbízni magunkat, szerdán már korántsem volt ez így. De tanulgatja, és ez is nagy szó!

Szerdán Biuséknál játszottunk, hihetetlenül jól elvannak együtt négyen. Semmi veszekedés nem volt, megosztoztak a játékokon. Dani nagyon édes, Dorcival simogatták egymást. Bianka pedig Dorkát és Ninát pátyolgatta, hiába ő már nagylány! Fél 8-ra értünk haza, Imot már várt minket. Fél 6-kor kel, este 6 körül érkezik haza. Kedden vadászott, éjfélre ért haza - így két napja már nem beszélgettünk. A lányok annyira örültek az Apukájuknak, hogy két mondatot tudtunk csak váltani mellettük. Hiába, azért ők az elsők. Furcsa még nekünk hogy ilyen kevés időnk marad egymásra, és hiányzunk egymásnak nagyon. Már e-mailben intézzük a fontos dolgokat is. Na nem azért mert nem lehetne szóban, de napközben nem egyedül van az irodában, és személyes dolgokról ugyebár így szó sem lehet. Olyan aranyos Imot, minden este mondja mennyire hiányoztunk neki! Nekem is nagyon hiányzik, no de azért nem annyira hogy eltűrjek két madarat a hálószobánkban :-) Ugyanis a keddi vadászaton találkozott Süketh-tel, aki igazából Attila és nagyon jó barátja az Uramnak. Tavaly együtt voltak fürjezni valahol messze külföldön. No, ezt a két példányt végre sikerült kitömetni, és nagy büszkén itt pöffeszkednek a polcon, szemmagasságban velem. Nem tehetek róla, tudom hogy vacak vadászfeleség vagyok, még vadhúst sem vagyok hajlandó főzni/sütni. De a a kitömött állatoktól viszolygom! Már így is több trófea van a nappalinkban mint szerettem volna - de már megbarátkoztam velük és a gondolattal is hogy még több lesz. Node kitömött madarak! Imot megígérte hogy elteszi egy kevésbé látványos helyre. Meglátjuk mi lesz belőle, de azért édes tőle. Igazából sajnálom, mert baromi büszke rájuk - és lehet is, iszonyú pirinyók, nem lehetett könnyű lelőni őket. Lehet hogy mégis megengedem hogy maradjanak, ezzel is meg tudok barátkozni talán.

Csütörtökön évzáró ünnepély volt az oviban. Az énekeket, mondókákat már hetek óta énekli Ani, nem kis hangerővel, úgyhogy betéve tudtuk már az összeset. Nagyon vártuk Teri mamával a produkciókat, és ismét nagyot alakított Nina. Mindenki dícsérte a cserfes kislányunkat! Dagadt a mellünk a büszkeségtől, hihetetlen mire képes egy 3 éves kiscsaj. Azt hittem hogy nem tudja felülmúlni az anyák napi sikert, de lám tévedtem! És tudom hogy minden szülő elfogult, de tényleg ismeretlenek is dícsérték őt, sőt emlékeztek az anyák napi szereplésére is! Már az ünnepség kezdete előtt nagyon élt, pörgött-forgott, körjátékozott. Rékával fogták egymás kezét, és bár tudom hogy Imot nem örül a fiúknak, de Roli ismét Nina kezét fogta. Egyre inkább úgy tűnik hogy itt az első ovis szerelem  ;-) Videók a youtube-on, linkeket mailben küldöm.

A lemaradásomat pótlom, egy hét alatt annyi minden történt velünk! Össze kell szednem a gondolataimat, és még így is biztos hogy sok minden kimarad.

Múlt pénteken indultunk Érdre Anyuékhoz, rögtön ovi után. Dorci alvását igyekeztünk úgy alakítani hogy ne legyen ordítás az autóban. Főleg hogy hajnali fél 6-kor keltek a csajok. A szemfog azóta már kibújt, így vége lett több heti szenvedésnek és rosszalvásnak :-)

Az autóban sajnos a klíma még mindig nem jó, és úgy tűnik egyelőre a baj okát sem tudják. Reméljük azért a nyarat nem így kell kihúznunk, döbbenetesen meleg! A csajok izzadtak, nem tudtak aludni, úgyhogy alig vártuk a másfél órás út végét. De amikor megérkeztünk Eszti mamáékhoz nagy volt a hangzavar és az ováció, az autóban a kapu előtt sikongattak a lányok. Rögtön birtokba vették a házat, az udvart, szokás szerint otthon érezték magukat. A Papáék meg olvadoztak, nagy ünnep ha gyerekzsivaj van otthon!

Később Imottal elindultunk babanézőbe, Rékát néztük meg Szigetszentmiklóson. Annyira picurka, és hihetetlenül édes! Nagyon jó baba - én csak aludni láttam - hagyja a családot is pihenni. Panaszra nincs ok! Lilit nem nagyon láttuk, és mintha hallottam volna hogy szólt hozzánk két szót :-) Ez nagy eredmény! A kisasszony szomszédolt a fiúkkal,  akik főztek és ittak, lévén mégis csak egy tejfakasztó-parti volt! Nem is zavartam sokáig, mentek haza a csajokhoz, akik nagy indiánüvöltéssel vártak, buli volt otthon!

Másnap délre hivatalosak voltunk a nagyszüleimhez, a dédikhez. Bográcsban főztek gulyáslevest, ami isteni volt - bár nekünk egy kicsit csípősre sikeredett. De sebaj, így is végigettük a menüt, sajtosat, epret, sárgadinnyét, sütit és persze eszméletlen mennyiségű borsót. Nina nagyon megtalálta a hangot Zsuzsa nénivel, aki az én Keresztanyám. Együtt labdáztak, fogócskáztak, sőt annyira jól érezte magát hogy fél 7-kor haza sem akart jönni. Egy kicsit bonyolódott neki a kép, ugyanis így háromra emelkedett számára a családban a Zsuzsik száma. Szóval istenien éreztük magunkat, jókat beszélgettünk, játszottunk és elpusztítottunk mindent mint a sáskák :-)

Este készülődés, buli Szilvivel! Előtt egy rövid dumcsi Csillával egy kis kínzást közben :-) Fél 9-re mentem Szilvihez, boroztunk, dumáltunk, megvolt a szokásos lelkizés. Kristófra a nagyszülők vigyáztak, Jana dolgozott - majd később találkozott az Urammal, megittak ők is egy-két sört. 11 körül mentünk a HB-ba, ahol retroparti várt minket. Hát... Retro-nak retro volt, csak a DJ volt nagyon béna, a jó számok után bénákat tett be, így nem volt az igazi. De a társaság igen, Dávid - ált. sulis osztálytársam - és a húga ott voltak, így jókat dumáltunk. Persze már amikor nem táncoltunk, ugyanis Szilvivel mi igen táncoslábúak vagyunk. Hajnali 3-ra értem haza ;-)

Másnap punnyadás volt, no de nem a csajoknak. Ők pörögtek, játszótereztek a Papával, pancsoltak és hihetetlenül jól szórakoztak. Anett az egész hétvégén nagyot alakított a csajokkal, hihetetlenül ért a nyelvükön, imádják őt.  Délben névnapot is tartottunk - Anyuét és az enyémet.  Gyümölcstorta és eszméletlen mennyiségű kaja volt.  Délután átvittem Imotot Elekékhez Székesfehérvárra, ott aludt náluk, másnap kezdett az új munkahelyén. Jó volt újra látni Elekéket, jót dumáltunk és isteni babgulyást ettünk!

Imot nagyon jól érzi magát az új helyen, persze irtó sok a munka és sok a tanulnivaló, de ez mindenképpen spannolja őt. Az angolt napi szinten használja majd, ez óriási dolog! Mindenképpen előrelépés ez a munka a számára, a munkatársak is szimpatikusak, bővebben majd a családi nap után tudok nyilatkozni ;-)

Mi - csajok - hétfőn jöttünk haza, de annyira meleg volt az autóban hogy szintén tortúra volt a hazajutás. Főleg amennyi cuccal jöttünk haza! Ismét kaptunk anyu egyik ismerősétől gyerekruhákat. Szuperek a rucik, van hercegnős és tigrises póló, nagy a boldogság! Tomi este későn ért haza, pazar a céges kocsija! Egyelőre nem a Qashqait kapta meg, "csak" egy automata váltós C4-et :-) Asszem sose merem majd vezetni!

Vasárnap nagyon készültünk a pancsolásra, szerencsére délutánra felmelegedett a fürdővíz is 26 fokra. A csajok lázban égtek, végre felvehetik a fürdőruhákat!!! Ninának eltaláltuk a méretet, de Dorci pocakján annyira lötyög a fürdőbugyi,  hogy lecsusszan róla :-( Idén neki marad a sima bugyi :-) Jövőre reméljük megfogja majd valami a derekán :-)

Imot vaddisznó husit készített nekünk ebédre, a csajok imádták. Még Julisunk is bőszen rágcsált, no persze csak fehérjét, krumplit még véletlenül sem, ártana az alakjának! A másik gasztronómiai élményünk a Pókuszos (=kókuszos) sütit! Hihetetlenül egyszerű, és még a lányok is tudtak az elkészítésben segíteni. Fél óra alatt elfogyott több mint a fele, pedig Imot tudvalevőleg nem édesszájú (persze csak őszerinte :-)))

Délelőtt átjött hozzánk a Virág - nagymama vigyázott rá a szomszédban - aki fél évvel idősebb Ninánál. Remekül eljátszottak együtt, pedig másfél éve költöztek el, azóta nem is találkoztak. Jó volt látni ahogy csacsognak, Dorci pedig mindenhová árnyékként követte őket. Néha úgy sajnálom, rossz lehet kicsiként a nagyok után kullogni, és ő még el sem tudja mondani mit szeretne. No de azért helyzet kétségtelenül edzi őt, bármit elér amit akar. Sokkal kitartóbb mint vártam volna. Egyelőre dominánsabbnak is, meglátjuk mit hoz még a jövő, de sejtem hogy kinek lesznek az életben nagyobb gondjai.

Imot bátyja is volt nálunk, elvitte végre azt a néhány babaholmit, amit tartogattunk Réka-babának, felszabadult egy kis hely. Velük szerencsére minden rendben, de nem hozott jó híreket... Erről egyelőre nincs még mit írnom, folynak a tárgyalások ingatlanügyben. Elég nehéz helyzetbe kerültünk az biztos, hihetetlen hogy mindig van valami, egyenesbe sose tud már kerülni az ember?

A hintázást még mindig hihetetlenül élvezik a csajok, néhány kép a hétvégéről:

Hétfőn rossz hírt kaptunk, Imot jövőbeni munkahelyéről. A főnöke, aki betanítaná belázasodott. Ez azért érdekes, mert az USA-ból jött haza, és az érkezés másnapján lett rosszul. Reménykedünk hogy semmi komoly, főleg nem sertésinfluenza. Így módosulnak némiképp a terveink, hétvégén saját autóval megyünk Érdre. De megyünk, és ez a fő!!! 

És a másik jó hír: megszülettek Füles kiskutyái!!! No, ők nem a mi kutyáink, hanem a szomszéd utcában laknak, de a csajok oda vannak értük! Régóta vártuk már a kiskutyákat, bár a lányok nehezen értik meg miért nem futnak hozzánk :-) Néhány hét és megnézhetjük a kis tacskókat, biztos nagy kedvencek lesznek ők is akár csak a szüleik!

Ma, azaz kedden pedig elmentünk Nagyszentpálra epret szedni. Megnyitott Eper-land, 350 kilója. Egyelőre 3 kilóval indítottunk, de már a háromnegyede hiányzik :-) Egész finom, de azért a szomszéd Marci bácsi eprével nem veszi fel a versenyt. Dorci aranyos volt, őt vittük magunkkal délelőtt, hiszen Nina oviban volt. Szedte ő is, csak egy probléma volt, hogy az én tálamból szedte át Imotnak az epret :-) Nagy mellénnyel mondta az Uram hogy ő milyen ügyes, majd rákacsintott Dórira, talán még össze is nevettek az összeesküvők...

Az oviba babakocsival mentünk Dorkával, ez igen nagy túrának számít, 1,5-2 óra alatt nem érünk haza. Mindig játszunk az udvaron, és az utolsó gyerekekkel jövünk haza. Jövő csütörtökön évzáró lesz már, úgy elszaladt az idő! Teri Mamát is hívtuk az ünnepségre, reméljük el tud jönni. Aninak még nem mertem mondani, ne élje bele magát nagyon, mostanában a mama nagyon elfoglalt, nem szeretném ha csalódás érné. De csütörtökön meglátogat minket, nagy lesz a boldogság! Az ovis ünnepség miatt dilemmám van, szeretnénk valami apróságot adni az óvónéniknek és a dadusnéninek, de tanácstalan vagyok hogy mi legyen az ajándék. A virág kézenfekvő lenne, de nem tartós, én valami maradandóbbat szeretnék. Kitalálok valami saját kezű meglepetést addigra. Csak legyen is időnk megvalósítani!

Ma este megint lánynap van, Imot vadászik. Most már sokkal könnyebb az esti rutint egyedül csinálni mint régen, csak egy dolgot nehéz megszokni: Ani nyafogását és az alkudozást. Még egy puszi, még egy ölelés, Anya/Apa maradj egy picit itt, még egy picit, mesélj még egy utolsót...  Főleg mostanában, gyakorlatilag 1 hete alig alszom, még mindig nem bújt ki az az egy szem szemfog, eddig ez a legnehezebb fognövesztése Julisunknak. Általában nagyon könnyen elalszik, mostanában nyüglődik, hívogat este is, átlag ötször.  A kevés alvást sosem viseltem jól, én szeretek aludni!!! Pontosabban szeretnék :-) Már nem vígasztal a tudat, hogy összesen 20 tejfog van, azaz még 7 van hátra! Talán az utolsó 4 könnyebben fog jönni, azokra elvileg még várnunk kell egy évet.

Pénteken nem ment Nina oviba, oltásra mentünk Ildikó nénihez. Kullancs ellen oltatjuk őket, Ninának már csak emlékeztető kell, Dorcsinál most kezdődik az oltássorozat. Kivételesen nem kellett várnunk, amint levetkőztünk a váróban sorra is kerültünk. Mindkét lány hős volt, Pindúr is csak egy kicsit nyöszörgött! Gyorsan kaptak is a doktor nénitől szőlőcukrot a bátorságukért. Nagyon megdicsérték a csajokat!

A következő állomás Jusa néni volt, aki már várt minket. Nagyon örültek a csajok, Bongyorkának kellett egy kis oldódás - hiába, én vagyok ilyen hatással rá. Dóri  sokszor bújt  Jusa nénihez, igazán jó barátok lettek. Ettünk Mama féle epret, kaptunk sós aprósüteményt, hintáztak és fogócskáztak a "lányok". Nina volt a leopárd, kergetett mindenkit ;-) Alig tudtunk eljönni, mindenképpen kellett még egy utolsó-utolsó hintázás.

Utána a Mekiben ebédeltünk. Igazi móka volt, mivel már megnyitották a kinti csúszdát is. Itt a lányok legalább fél órát eljátszottak. Bevásárolni is mentünk, vettünk fürdőruhát és sapkát Ninának, amit be sem tett a kocsiba, hanem a kezében vitt a pénztárig. Amint kifizettük, rögtön fel kellett próbálni a sapót, és a szivecskés napszemüveget -ami a sapkához járt- le sem lehetett robbantani róla. Sajnos azonban csak otthon vettük észre, hogy egy mérettel kisebbet akasztottunk le a polcról, így délután még visszamentünk kicserélni. Előtte azonban Dorka egy olyan hisztivel örvendeztetett meg minket, amilyennel nem találkoztunk. Még a hosztesz lány is odajött, hogy adhat-e neki egy szórólapot, hátha azzal eltereli a figyelmét. Fetrengett a földön és üvöltött, mi meg csak néztük, kikerültük, tudtuk hogy ilyenkor meg kell várni amíg lecsillapodik. Szerencsére viszonylag gyorsan ment!

Délután kicseréltük a sapkát, és elmentünk Csanakra a Lufi-fagyizóba. Imotnak is nagyon tetszett, a lányok csúszdáztak, hintáztak, homokoztak.

Este nagyon aranyos volt Ani, almát evett, megkínálta Apát is. Imot kért, de  nagyot harapott, ami nem tetszett Ninának. Komolyan, feltartott mutatóujjal mondta neki: "Apa, egyezzünk meg, egy kicsit még haraphatsz, de a többi az enyém, okés?" Mi pedig dőltünk a nevetéstől.

Dóri estére már nagyon elfáradt, 3 napja keveset alszunk, jön a szemfoga, remélem már nemsokára kibújik! Napközben is nyűgösebb, és én is a kialvatlanságtól. Még 3 szemfog van ezután hátra, aztán megint egy ideig pihi lesz. Már alig várom!

Szombaton, azaz ma megszületett Réka, a második unokatesó. Minden rendben velük, a szülés rendben zajlott, jövő héten meglátogatjuk majd őket.  A következő hétvége elég zsúfolt lesz, nagy- és dédszülő látogatás, Imotnak tejfakasztó-part, nekem csajbuli Szilvivel. Az utóbbit már nagyon-nagyon várom! Anyának meg nekem névnapunk lesz, ezt is meg kell ünnepelnünk. Rita barátnőmmel majd később bulizunk, ő is névnapos a héten, megpróbálunk összehozni majd egy páros randit :-)